2011. szeptember 23., péntek

Mély lélegzet

Volt tegnap egy jó kis elõadás a stressz kezelésérõl. Gondolom szükségünk lesz rá a következõ hónapokban, rendes a cégtõl, hogy szervez ilyeneket. Eleget olvastam már az adrenalinról, meg a szerotoninról, mégis csak tegnap állt össze a kép, miért is hízok. Vagy ha tudtam már elõtte, nem tudatosult. Vagy elfelejtettem. Valahogy így magyarázta az ürge, aki saját magát wellness coach-nak definiálta (sport, dietetika, teológia, pszichológia háttérrel).

A stressz jó, akkor tudunk munkát végezni, ha terhelnek, pl a suliban ha nincs számonkérés, a diák nem tanul. (Gondolom érvényes a munkára is, a proaktivitást megb@hatják.) Adrenalin és kortizon termelõdik, hirtelen energia, hogy tudjunk harcolni vagy elfutni (jön az oroszlán). Ilyenkor nem jut eszünkbe új megoldás, kreativitás nulla, csak a jól bevált módszerek. Azt viszont tudjuk automatikusan, pl vezetés közben hirtelen fékezni. Vagy a pofon az üvöltõ gyereknek.

A másik állapot, mikor túl vagyunk a vadászaton, az elernyedés, az ünneplés ideje, a közös zabálás, a sebek gyógyítása. Ilyenkor szerotonin és ösztrogén termelõdik (lehet, hogy endorfint mondott?), ami segít regenerálódni, kikapcsolódni, emészteni, sebeket gyógyítani, immunrendszert erõsít, és kreativitást fokoz, ilyenkor jönnek újabb ötletek a mamut elejtésére. (Tehát, ha kreativitás kell, kell a szerotonin, a boldogsághormon.)

Azt mondta a fazon, hogy amikor az adrenalin és a kortizon fent van, az emésztés leáll. Mivel stressz az van, gondolom állnak a beleim, hiába eszek, az csak átmegy, nem kapok elég energiát, nem kapok elég vitamint, amit többlet bevitellel akarok pótolni, ami hízlal. Azt is mondta, hogy stersszes munka után nem jó, ha jó stresszes, adrenalint növelõ konditermet vagy spinninget csinálunk, jobb a relax. Azt magam teszem hozzá, hogy ha strapás nap után sportolok, akkor a sport-adrenalinnal kiütöm a kisfõnököm-adrenalint, s ha jól elfáradtam, kénytelen vagyok pihenni, ami meg végülis a stresszes nap után kell is. Ha nem lennék hullafáradt, biztos nem pihennék, hanem tovább stresszelnék otthon is a másnapon.

Arra gondoltam, a csoki azért segít, mert ha magunkhoz vesszük, arra kényszerítjük a gyomrunkat, hogy a stressz ellenére mégiscsak emésszen, ami visszafelé hatva lehet, hogy szerotonint termel, tehát a csokievés idejére kis relax jön.

Emlékszem, Mérõ mesélte a coach suliban, hogy ha valaki lázasan dolgozik egy problémán, keresi a megoldást (stresszes állapot?), nem jut eszébe semmi új okosság, viszont körbejárja a témát. A nagy megvilágosodás, az új ötlet, megoldás akkor tör ránk, mikor kimozdulunk a szabadba, vagy kiállításra, koncertre, vagy valami mást csinálunk - ezek a dolgok az elernyedéshez, és a megnövekedett szerotoninhoz köthetõk. Csak õ nem a biokémiával magyarázta.

Most már tudom, ha hízok, azt a stressznek köszönhetem. Azt is tudom, hogy ha a munka stresszel, ha túl sok a feladat, miért nem tudok nekiállni egyik feladatomnak se, a bûnös a biokémia, nem én, hogy nem jut eszembe a megoldás. Jobb aludni egyet rá, haza menni, otthon este, mikor már relax van, jutnak eszembe a megoldások, s az esti munka ezért hatásosabb nálam. Csak akkor meg késõn megyek aludni, ami miatt fáradt vagyok, nem pihenem ki eléggé a stresszt, nincs a hasamnak ideje emészteni, ami miatt fáradt vagyok, ami miatt többet eszek, ami miatt nem tudok fogyni, ami miatt mehetek a konditerembe további adrenalint termelni, ami miatt még kevésbé tudom kipihenni magam, ördögi kör.

Egyébként az elõadást úgy kezdte, hogy akkor most csukjuk be a szemunket, es lazuljunk el, és relaxált, és tömeghipnotizálta az audmax népét, s csak azért nem tudtam kiszaladni, mert a padsor közepén ültem. Közben észrevettem, hogy nem tudom a légzésemet lelassítani, hogy a pulzusom ezer, szóval stressz, az van bõven. A kollegám meg bejön reggel, hasi légzést végez, nekem meg röhögnöm kell, pedig lehet, hogy ezt kellene csinálnom, többször nap közben, hasi légzést, mint a dohányosok kint a szakadó esõben óránként. Nem a nikotin nyugtatja õket, hanem a légzés, amire nekünk itt bent nincs idõnk.

Kezdem azt hinni, hogy a prána, a légzés fontosabb a napnál is. Levegõ nélkül két percig sem bírjuk, kaja és nap nélkül hetekig is akár.

Még valami, a tiszta vízrõl azt mondta, a legtisztább vizet a nyers gyümöcsbõl és zöldségbõl tudunk magunkhoz venni, és hogy a buborékos víz baromság, mert a Co2, amit bele tesznek, az lélegzési melléktermék, hulladék, és a hulladékot minek vinnénk be. Azt hiszem, ha fogyni akarok, le kell mondanom a kólámról. Azt is mondta a csapvíz már jobb, de a legjobb a gyümölcslé. Emlékeztek a Sivatagi show-ra? (Lehet, hogy az Istenek a fejükre estek volt?) A busmann egy gyökeret kapart meg, abból préselt magának pár csepp friss innivalót. Na neki nem voltak felesleges kilói, meg ha jól emlékszem, szaladt is az oroszlán elõl.

A természet megszûri nekünk még a savas esõt is. Lám, milyen jól ki van találva, mint ahogy S. Hawking új könyve is állítja: ezt a világot ezekkel a szabályokkal nekünk találták ki. Vagy mi azért ebben a világban élünk, mert ennek a szabályai pont nekünk kedveznek.

2 megjegyzés:

blis írta...

Szia.
Most már érdekel, hogy valójában mennyire vagy elégedetlen a súlyoddal? Mennyi, és mennyit tartanál optimálisnak?
A dohányzás és a helyes légzés között már én is véltem párhuzamot, lehet benne valami :)

Betond írta...

Ha 23 kilóval kevesebb lennék, de akár csak 18-cal, jó lenne. Az ideális 27 lenne, mint az áfa.
A tömegem a három első páratlan prímszám szorzata éppen.