2011. október 7., péntek

Csodálatos elme

A mai tudósok közül leginkább Stephen Hawking munkássága tetszik, mert a világ létrejöttével foglalkozik. (Nagyszerû elme, kapott már a Nóbelt?) Pár hete olvastam, talán itt is beszámoltam róla: mostanában azon gondolkodik, hogy miért pont ebben a világban élünk, és azt mondta, sok párhuzamos vagy lehetséges világok közül azért pont ebben jött létre az emberiség, mert itt kedveznek a számunkra a fizikai törvények. Azt mondja, ha a fizikai törvények kicsit is mások lennének, nem lenne lehetséges a szén alapú létforma.

Errõl olvastam pár hete, s hirtelen elkezdtem keresgélni a könyveit a könyvtárban. Még az idõ rövid történetét sem tudtam elolvasni, most megrendeltem, közben a kezembe akadt két gyerekeknek szánt könyve, pontosabban azok hangos változata. Az egyiket most kezdtem el hallgatni, és nem tudom abbahagyni. A címe Geogre and the Big Bang, azaz Gyuri és a nagy durranás.

Arról szól, hogy két gyerek a kozmosz nevû számítógépet kéri meg, hogy a malacuknak, aki kicsit nagyra hízott és egy állatfarmra került, egy olyan bolygót keressenek, ahol nyugodtan élhet. A kérdést hamar leredukálják arra, hogy elég egy olyan bolygót találni, ahol az embernek megfelelõek a körülmények. Aztán mindenféle kalandokba csöppennek. Fantasztikus mese, mint a Galaxis útikalauz, és a hangos változat is pont olyan, mint a galaxisé a BBC kiadásában.

Nade a téma! Azt hittem ez a mese, amit Hawking a feleségével közösen írt, régebbi. De a témája annyira aktuális, pont azt a kérdést járja körül, amit a legutóbbi nagy könyve is, vagyis hol alakulhattak ki az ember számára alkalmas feltételek. Remélem, kicsit többet is megtudok az elméletérõl, és hogy tudományos oldalról is megmutatja, hogy jöhetett létre a világ, hogy jöhetett létre az anyag, az élet, a tudat. S akkor megnéztem, a lemezt 2011-ben adták ki, vagyis tényleg a legfrisseb tudást tartalmazza.

Ahogy mondtam, csodálatos elme. Nagyon nagy dolgokon képes gondolkodni, de szegénynek más öröme nem is nagyon lehet az életben, úgy tudom egyetlen ujját tudja csak mozgatni, a tolókocsijára szerelt számítógépet azzal irányítja, azzal kommunikál, azon ír, azzal beszél. Ami a legjobban meglep, hogy idejének jelentõs részét képes arra fordítani, hogy diákok számára is érthetõ formába öntse a gondolatait.

Ha még nem kapta meg, én most megszavazom neki a Nóbelt. Irodalmit is, fizikait is.

Nincsenek megjegyzések: