Eating Animals

Kezembe akadt egy másik könyv is, a fenti címmel, amit egy olyan vegetáriánus írt, aki eszik néha húst is (él a választás szabadságával?). Érdekes kérdéseket tesz fel, amikkel felvértezve a húsevőket biztos ki tudnám akasztani. Nem ez a célja. Gyereke születésekor felelősen körül akarta járni a témát, miért eszik húst az ember, mi a hús, mi van, ha valaki nem eszik. Tudni akarja, miről dönt.

Az egyik kérdése ez: Ha eszünk húst, miért nem eszünk emberhúst? (mert lelke van) Vagy ami könnyebb: miért nem eszünk kutyahúst? Arra lyukad ki, hogy válogatósak vagyunk. Ezt tanultuk. Egyiket undorítónak találjuk, másikat ízletesnek. Nem esszük meg a kutyát, mert az okos állat. Mert az ember társa, és az ember nem eszi meg a barátját. De van, ahol megeszik. (Nem esszük meg a csigát, a csótányt, a gilisztát, mert undorító - de van, ahol megeszik azt is.) A kutyát nem esszük meg, de az állatmenhelyen elaltatott kutyákból protein tápot készítenek, amit megetnek azokkal az állatokkal, amit már az ember is megeszik. Miért ez a közbülső lépés, ha a kutyahús ugyanolyan hús, mint a disznóé?

Azt is feszegeti, hogy ha a kergetett állat vérében több az adrenalin, állítólag az finomabb (emlékeztek biztos a macska-egér játék lényegére). Ha így van, miért nem kergetik és verik halálra az állatot a mészárszéken? Van, ahol ezt teszik. A vadászat (hatjás) lényege is ez lehet.

Vannak részek, ahol magam is elborzadok. Van, ahol meg felszabadultan röhögök, mert a stílusa tényleg érdekes. A téma, amit feszeget, meg részben tabu, vagy kínos, vagy kellemetlen. Akit a téma jobban érdekel, vegye ki, vegye meg, olvassa el Jonatan Safran Foer könyvét.

Végül egy tanács a weboldaláról:

"Have a conversation with the people who produce your food. If you aren't allowed to see where your food comes from, you probably shouldn't be eating it."