Hawking mesekönyve jó

Hallgatom ennek a Hawkingnak a (ifjúsági-) könyvét. Egyrészt nagyon jó az olvasó, aki felolvassa, minden szereplőnek saját hangot ad, élvezhető. A történet is. Egyes dolgokon megállok elgondolkodni, és pont ez teszi a jó könyvet. Ott van például a mindenttudó számítógép, ami ablakot nyit a világra. A böngészője (angolul portal) olyan ajtót csinál, amin át lehet lépni például a Holdra. Olyan, mint egy féreglyuk,vagy mint az időkapu, de inkább olyan, mint egy interfész. Tudva, hogy Hawking egy kommunikációs számítógéppel tartja a kapcsolatot a világgal, kénytelen vagyok azt gondolni, hogy Kozmosz-t az ő számítógépe ihlette. A hörcsögöt meg ő maga, aki a második leginteligensebb szuperszámítógép a világon, de nincs interfésze, ezért nem lehet neki feladatokat feladni vagy a választ kinyerni. Aztán ott van a nagy LHC, amiről a tudományellenes társaság, sötét alakok, azt híresztelik, hogy ha létrehoznak ott egy kis sötét anyagot, az magába szippantja az egész világegyetemet. Közben a világ keletkezéséről is lehet hallani, a kvarklevesről, ami lufiként fújódik fel, már el sem kell olvasnom az idő rövid történetét...

Hogy aztán mennyire Hawking, és mennyire a felesége a könyv szerzője, arról nem tudok. De van benne Adams-os beütés, nem csodálkoznék rajta, ha megjelenne benne valamelyik szereplő. Annyira valószínűtlen lenne, hogy az már logikus.