2011. október 2., vasárnap

Kétszer

Reggel fagyott, a kocsi teteje jeges volt, a gyerek az ujjával kapargatta. 3 fok volt kint, mikor elindultunk autóval. Másfél óra volt az út. 3 órát voltunk oda. Bezártuk a kulcsot a kocsiba, vonattal jöttünk haza. Három vonattal, hárman, ugye mondtam, a három varázsszám. Kétszer kellett átszállni. Aztán még a buszra. Két óra alatt értünk haza. Aztán visszamentem busszal, három vonattal, két átszállással, két és fél óra volt az út. Nem kaptam online jegyet, mert ugye a vasút online rendszere még mindig döglődik. De a kalauz nem számít fel extrát miatta. Aztán hazajöttem autóval. Másfél óra. Olyan dézsa érzésem volt, mintha kétszer jártam volna ma ott. A második alkalom csak 3 percig, míg a vonattól elértem a kocsiig, és megtaláltam a becsukott kulcsot. Még szerencse, hogy szép őszi idő volt, és hogy a vonat csendesen suhan. 160-nal. Az egész napom egy nagy utazás volt. A vega gulyást és a fazekat ott hagytuk. Mert mire visszaértem már nem volt ott senki. Jobb a vasút, mint vezetni. Lehet bámészkodni. Lehet szaladgálni. És nincs biztonsági öv. És a nagyobb sebesség miatt gyorsabban nő a hátralevő időm. A pótkulcs meg a világ egyik legnagyobb találmánya. Szerencsére nem felejtettem otthon, mikor másodszorra mentem, mert akkor mehettem volna mégegyszer, varázsszámszor.

Ja, közben felmerült, hogy a rendőrségen kérjünk segítséget, azok ki tudják nyitni az autót. Na ja, de a rendőrség a községegyesítések következtében üres, kéthetente egyszer, szerdán van ügyfélszolgálat. Ha az embert csütörtökön rabolják ki, majd két hétig rendőr nélkül marad. A párom finn mamájával beszélgettünk odafelé. Velünk jött. Azt mondta, náluk a községegyesítés miatt nem szűnt meg az orvosi rendelő. Csak nincs nyitva minden nap. Hétfőn, szerdán és pénteken ellátják a betegeket. Ha valakire kedden vagy csütörtökön jön rá a betegség, netán az infarktus, akkor ott dögöljön meg. Baromi jó, hogy már a finnek is spórolnak, és rákényszerítik a kisebb településeket, hogy a nagyokhoz csatlakozzanak. Azt mondják, az emberek úgyis a nagyvárosba járnak dolgozni, legyen ott központilag a szolgáltatás, az orvos, az iskola. Na ja, de ha valaki beteg, akkor otthon szeretne orvoshoz menni, nem a munkahelyén. Gyagyák ezek a finnek. Azt mondják optimalizálnak, pedig csak értelmetlen online jegyáruházra költik a pénzt. És már az orvosi rendelőket is a pénz irányítja. És amint ma láttuk, a rendőrségeket is. Ha nekiálltunk volna ordibálni, lövöldözni, biztos kijöttek volna. Biztos?

Tegnap gesztenyefát találtunk, igazi vadgesztenyét szedtünk. Szerencsére mára is volt valami érdekes.

Autópályán haza, tele tankkal, üres kocsival a hátralevő kilométerek is szépen gyarapodtak.

Szóval akkor most írjunk egy ódát a pótkulcsról is.

2 megjegyzés:

martinelli írta...

Mi is jártunk így, szerencsénkre egy pincér srác 2 perc alatt lehúzta a hátsó ablakot és megoldotta a dolgot :) Sajnálom, nem lehetett kellemes.

Negra írta...

Beton, plíííííz, töröld ezt a bejegyzést!
Tudod, itt még a falnak is füle van, nem hogy a netfigyelő nagytezsvírnek, úgyhogy mielőtt ezt a kapitális baromságot átvennénk a testvéri finnektől...
TÖRÖLD!!!!
(hátha saját kútfőből ez nem ugrik be nekik...)
Naív vagyok?!