Cinikus

Uszodában bukfences fordulást tanulunk. Gyakoroljuk, hogy a medence aljáról bukfencezünk, aztán siklásból, aztán úszásból, aztán a medence szélénél támaszkodásból. Ezek mind mennek rendesen. De amikor rá kell úszni a medence szélére, ott csinálni egy fél bukfencet a fordulóhoz, és mikor a láb a fal felé van, a fej az ég felé, el kellene rúgni magam a medence szélétõl, akkor én a víz alatt fekszem párhuzamosan a medence szélével, s nincs miben ellökjem magam. Hibás processz.

Úgy látszik a has okozza.

Van egy másik kollega, aki - hogy is mondjam - testesebb, bár nincs akkora pocakja, mint nekem, szóval neki is pontosan ez az eredmény.

Még egy ok a fogyókúrára.

A fogyókóra örök, a fogyókúra garantált, csak az eredmény nem az.

Majd 15 éve készült az a felvétel, amikor 3 másik terhes, pocakos kismama között ülök, s ugyanúgy hasamon a kezem, mint nekik, azóta nem változott semmit a helyzet. Ja de, volt, amikor egy hétig nem aludtam, lement hirtelen 10 kiló, de mint tudjuk, a stressz meg a rák jó fogyasztószer. Ezek szerint most negatív stresszem van, és kicsattanok az egészségtõl, ami jó, csak a mazochistának katasztrófa. Volt mégegy ilyen fogyásos idõszakom, mikor ide kijöttem, akkor is 10-12 kilóval kevesebb voltam, mert csak salátát ettem, szaunáztam, és szédültem, és 40 perceket tekertem a konditeremben, amitõl szívritmuszavarom lett, amitõl hagytam az egész fogyást a francba.

Elnézem a szkvass-társaimat, és egyet leszámítva mind 100 kiló körüli, családos, és fürgék vagyunk mind, az az egy sovány meg facér, ami rizikófaktor (és ráadásul munkanélküli).

Kezdem azt hinni, hogy aki sovány, az stresszes és beteg, aki kövér egészséges, az én világomban ez a törvény, nekem ez az igaz. És lehet, hogy nem vagyok való az uszodába a csupa beteg ember közé, akik a stresszüket mindenféle bohóckodással, bukfences fordulóval csökkentik.

Vagy csak simán irigy vagyok rájuk, a delfin testû úszókra.