neve ingyeniskola.
Ki lájkolt és hirdetett,
az kapott oklevelet.
Ki oda se billegett,
megnézte online az interneten.
Így hát egy se ment oda
- csak egy szerver volt az iskola.
Odaadom neked a tréningemet/tanfolyamomat/mûhelyemet/mûvemet ingyen, ha segítesz, hogy ne haljak éhen. (Az alkotó szerény, beéri alamizsnával.) Egyre több kurzus, tudás, tanfolyam elérhetõ az interneten. Elõbb pénzért, az új tudás drága (pl. friss szakmai publikációk). Aztán iskolában, tandíjért. Aztán a volt diákoknak ingyen is. Aztán mindenkinek ingyen, a TEDen, meg hasonló oldalakon. Mióta a tudás digitálisan másolható, alig marad le a követõ, aki az ingyenes verziót várja.
Azon gondolkodom, mibõl élnek az ingyenes oktatást nyújtó internet oldalak? Mert valahogy az iskolának is fenn kell maradnia, meg annak az új tudást elõállító mûhelynek is, és annak a tanárnak/kutatónak is ki kell fizetni a villanyszámlát.
Aztán eszembe jutott. Megnézheted a tanfolyamomat ingyen, ha megveszed a könyvem jó pénzen. Sõt, nem is kell megigérned, hogy megveszed a könyvet, elég, ha meghallgatod, amit mondok, aztán ha kialakult a bizalom, elfogadtál mesterednek, majd megveszed, ha újra és újra akarod olvasni, vagy le akarsz vizsgázni belõle. Aztán elmeséled a haveroknak, hogy milyen jó tanulás (megvilágosodás) élményed volt, és õk is megveszik a könyvet, s akkor lesz mibõl fennmaradni - a tanárnak meg a kiadónak.
De mibõl marad fenn a mûhely? A mûhelybe belépéskor fizetni kell. Hogy ott lehess, hogy a neved bekerülhessen a fotóalbumba, hogy hivatkozhass rá, meg kell fizetni a tanulópénzt. Ùgy hallom, hogy az internetes tudósítók fizetnek is azért, hogy a nevük felkerülhessen egy menõ lap címoldalára, vagy saját youtube csatornájuk legyen. Aztán, ha már elterjedt a nevük, és saját követõik lesznek, akkor ahelyett, hogy õk fizetnének, majd nekik folyik a pénz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése