Ma vagy tegnap olvastam Lily történetét az ellopott pénztárcával (ez is), még gondoltam is rá, hogy ilyen Finnországban nem történhetik meg. Erre ma elhagytam. Az ikeában fizettem vele, aztán felöltöztettem a gyereket, és szaladtunk a kocsihoz, mert kint hagytam a telefont, és azt beszéltük meg a párommal, hogy hív majd, ha végez az uszodába. Szóval rohanás az autóba, rohanás át a városon le a tengerparti nagy uszodába, azán haza, aztán mennék vissza az Ikeába elhozni a kinézett polcot, és a pénztárca sehol. Az ikea óta nem szálltam ki a kocsiból, tehát csak ott maradhatott. Megyek vissza, keresem ott, ahol a gyereket öltöztettem, persze nincs ott, kérdezem a gyerekmegõrzõben, nem adták le, kérdezem a gyorspénztárnál, ahol fizettem, mondja a csaj, hogy 1 órával ezelõtt nem õ volt itt, de ha megtalálták és leadták, akkor az az információban lesz. Megyek az infóba, sorszám, elõttem rengetegen, akik furgont akarnak bérelni, szerencsére az egy külön sor, 10 perc alatt sorra kerülök, és megvan! Mekkora szerencse, hogy mindezt nem Budapesten csináltam meg. Nézem, a két kártya, amit a fizetéskor használtam, az ikeás klubkártya meg a hitelkártyám nincs meg, és hiányoznak a legutolsó blokkok, azokat szépen félreteszem, könyvelem, egye kutya, csak egy kártyát kell lezárni, a jogsi, a személyi, a tb kártya, a nemzetközi tb kártya, a magyar lakcímkártya mind megvannak. Huh. Aztán nézem tovább, a két elveszett kártya is ott van szépen beszúrva a többi közé, a hamburgeres, a tankolós és a patikakártya közé, pedig nem ott van a helyük. Akkor nulla veszteséggel és egy köszönömmel megúsztam, mégis jól leizzadtam ez alatt.
Örömömben bementem polcot vásárolni és bele fiókokat, a gyorskasszás csaj kérdi, hogy meglett? mondom meg, s most kivételesen egyenként átnézte a blokkot, meg hogy mit vettem, kivételesen leellenõrizte, hogy minden termékrõl lecsippantottam-e a vonalkódot. Máskor lehet, hogy felháborodnék, de még így is hálás lehetek az Ikeának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése