Félelem, hit, világvége

Nem úgy néz ki, mintha a világvége jönne.

Azt irja az index, vannak ezek a világvége-váró emberek, akik hiszik is, amit mondanak.
De nem lesz világvége, ahogy a világ 2000-ben sem állt le. Nem úgy, mint Lisztferihegy a hét végén.

Azt irja a cikk, akik hisznek benne, ugy gondoljak, hogy majd a jobbik oldalra fognak kerülni a halál után (pokol vs menyország), tehát elkerülik a kondérban való megfõzetést. Magyarul azzal, hogy hisznek a világvégében, legyõzik a halálfélelmet.

Ehhez elég lenne belátni azt, hogy nincs pokol, vagy hogy nincs élet a halál után. Mert ha ezt belátnánk, akkor megnyugodhatnánk, hogy a halál után már nem lesz ami érezzen, gondolkozzon, ami fájjon. A halál megváltás.

De gondolkodunk, a gondolkodás tudással jár, és a tudás félelemmel jár, mert el tudjuk határolni azt, amit tudunk, és azt, amit nem, és az ismeretlentõl félünk, félünk hát a haláltól, mert nem ismerjük, mert onnan még nem jött vissza senki isten igazán. Boldogok a lelki szegények. Vajon jobb lett-e volna, ha nem eszünk a tudás fájáról, és nem emelkedünk ki az állatvilágból?

Ezeken gondolkoztam, és írtam is röviden a másik blogra, mikor bevillant, hogy a naponta végzett meditálás megnyugtat. A nyugalom nem a halálfélelemtõl való megszabadulás?

Hogy segít hozzá a naponta végzett meditáció a halálfélelem megszüntetéséhez? A meditáló magába fordul, magában találja meg a megnyugvást, legyen az forrás, vagy a bensõ énje. Mivel a megnyugvás belülrõl jön, nincs szüksége rá, hogy egy külsõ erõ, vagy isten adja azt meg. Vagyis az egész világ mûködhet isten nélkül. S ha nincs isten, akkor nincs menyország, nincs kapu, nincs Szentpéter, nincs aki a kondérba kényszerítsen. Aki ezt mélyen átérzi, és nem csak racionálisan átgondolja, hanem el is hiszi, az már nem fél a haláltól.

Talán ezért üldözte a keresztény egyház azokat, akik meditációval éltek tempom és imádkozás helyett. Mert ha az emberek felvilágosulnának, akkor nem lenne szükség az egyházra.

Az a hit a hit abban, hogy nincsen hit, vagyis nincs vallás. Azt a hitet a rendszeres gyakorlás, a napi meditáció rituáléja táplálja (ismétlés a tudás anyja), a napi kapcsolat a legbensõbb valósággal, az isteni szikrával, teremtõ elvvel. A rituálé a hit megnyilvánulása. A rituálé arra irányul, hogy a hitet, a vallásosságot lebontsa, s pont önmaga teremti azt meg.

A lényeg? Aki meditál, átéli, megtapasztalja a nyugalmat, ami belülrõl árad. Aki megtalálja magában a nyugalmat, az nem fél a haláltól, mert tudja, hogy a halál után az, aki fél és aggódik feloszlik, s nem lesz aki a félelmet táplálja.

A világvége, az meg egy nagy lófasz. A félelem az, ami élteti az egyházakat, meg egy csomó mindent, pl a demokráciát. Ha nem lenne félelem, nem lenne világ. A félelem megszûnése lenne az igazi világvége. Ez meg nem jön el egyhamar, biztos nem december 20-án.