Életveszélyben vagyok! tegnap este a mérleg kerek 110 kilót mutatott, még kettõ, és kipukkanok mint egy lufi. Tegnap és ma simán ki tudtam hagyni az ebédet, éhezés nélkül, reggel sem voltam éhes, csak a megszokás miatt reggeliztem. Azt hiszem olyan munka kellene, amiben nem lenne idõm leülni enni, kávézni.
Csodálom a hugom párját, a facebookon Európa minden tájáról oszt meg képeket, most éppen ejfel torony és diznilend. Én is szeretnék utazni! Azért is jöttem ide, mert innen havonta kétszer repülhettem (haza az apás hétvégékre :-/). Meg azt reméltem, az itteni fizetésbõl eljutok a nagyobb városokba (Róma, London, Párizs, Pétervár, Nyújork, Novoszibirszk...)
Hogy mit csinál? Kamionos. A családban van egy pár. A felvidéken is, a délvidéken is, a fõvárosban is. Azt hiszem én is szeretném. Vezetni tudok, C kategóriás jogosítványom van, az utánfutót és tolatást meg tudnám tanulni, ha a vektorprogramozást meg tudtam. Pakolni is tudok, szoktam kamionba dobozokat tologatni rámpán fel.
Talán nem égne annyit fel a hajam, talán kisebb lenne a stressz, s a határokon állva lenne rengeteg idõm olvasni és meditálni. És fõzni.
És a feleségem sem panaszkodna, hogy a horkolásom miatt nem tud aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése