Az evésrõl

Fázom, s nagyon magányosnak érzem magam. Azt szeretném, ha valaki átölelne. Az ugye érintés, melegség, közelség. Intimitás is. Nincs senkim, hát eszek, evéssel kompenzálok. Hogy mûködik? Miért tud az evés kompenzálni?

1. Amit elfogyasztok, az bennem van, a van a nincs ellentéte. Birtoklom az elfogyasztott ételt, mert nem birtokolhatok senkit, vagy senkinek a szeretetét.
2. Melegséget akarok. Az ölelés kívülrõl melegítene. Az étel meleg, belülrõl melegít.
3. Érintést akarok, ölelést. Az étel belülrõl "érint", feltölt, olyan, mintha belülrõl ölelne.
4. Intimitást akarok, hogy feloldódjak valaki közelségében. Hogy az belém lásson, és elfogadjon. Az étel bennem van, ez elég intim viszony közöttünk.
5. A kapcsolat, a szeretet éltet. Az étel is éltet, igaz máshogy. Ez is, az is örömet okoz.

A kérdés az, hogy nekem miért a sós, a csipsz, a sültkrumpli, a krémleves kenyérkockával, és nem a csokoládé, a cukor, a fagyi. Mi mûködik bennem másként, hogy ha kívánós vagyok, a sósat kívánom? Lehet só (sav) hiányom van? Lehet, hogy alacsony a vérnyomásom, és azt akarom, hogy a só felpumpálja? Lehet, hogy vérszegény, vagy beteg vagyok?