Ne az ételt élvezd

Hétfõi tévémûsor ismertetõjét olvasom: a családanya ízetlenül fõz. Szerinte az étel csak táplálék (energiaforrás), nem kell élvezni azt. Logikus, kezdem megérteni a finn mentalitást. A mûsorban megpróbálják megtanítani finomat fõzni, ami nem biztos, hogy jót tesz a családdal.

A finn menzán elcsodálkoztunk ezerszer, hogy ezekbõl a finom, jó minõségû, friss alapanyagokból hogy lehet ennyire ízetlent fõzni. Hát így. Más a cél.

Magyar mentalitásommal arra gondolok, hogy ez a családanya nem szereti a férjét, és nem szereti a gyerekeit. Aztán eszembe jut, hogy minden relatív, a finn hozzáállással levezethetõ, hogy igenis, szereti a családját, éppen azért fõz így. Hogy az étkezés ne élvezkedés legyen, ne lehessen az evés kompenzátor.

Értem már, miért láttam mindig is soványabbnak, sportosabbnak, és egészségesebbek, sõt, határozottabbnak a finneket. És miért vagyunk mi magyarok (az én meglátásom szerint) kövérek, és miért annyira panaszkodósak. Mert finomakat eszünk, és van hol kompenzálni. A problémát nem megoldjuk, hanem bedobunk este egy jó zsíros pacalt, vagy amit a nõk szeretnek - fõzés helyett - egy tábla csokit. Még meg is ideologizáljuk: a férfi szívéhez az út a hasán keresztül vezet. Persze, meg a koronáriás betegséghez is, ha már meguntuk.

Ha nem lenne az evés öröme, talán a munkában, vagy a sportolásban találnánk volna meg a sikerélményt.

Ha a fenti feltevés helyes, a ma divatos fõzõmûsorok oda fognak vezetni, hogy a finn és magyar pocakméret közeledni fog egymáshoz. Persze ennek lehetnek más okai: a gazdasági válság növeli a tészta fogyasztást, meg csökkenti a konditerembe járást, de a finn konyhakultúra biztosan változni fog.

Most diétázok, hétvégére fogadásból le kell dobnom 5 kilót, s csak elmélkedek, s a rózsakertbe megyek napfényt enni. A mai jelszavam: éljen a cézár saláta, s nem baj, ha íztelen. Remélem, lesz majd más élvez(ked)ni való a hét végén.

Ja, a sonka-ünnep.