Szentlélek

Miért járok templomba, és miért hitegetem a mormon csajokat? Mert szeretnék olyan boldog, csillogószemû, és vidám lenni, mint õk. Szeretném, ha megszállna a szentlélek, és mindenféle csodás dolgok történnének velem. Szeretnék olyan lenni, mint Jézus. Segíteni az embereknek, utat mutatni a tévelygõknek. Önzõség? Szeretnék nyelveken beszélni? Nem, az taszít. De hogy meggyõzödjek, mit is jelent nyelveken beszélni, elmentem a legilletékesebb templomba, a Pünkösdistákhoz (pentacost). Na az egy élmény volt, kár lett volna kihagyni.

Mormon kápolna (kistemplom)

Az emberek feltartott kézzel és csukott szemmel táncoltak, teljesen átadták magukat a hangulatnak. Valahogy így képzeltem mindig is az átalakulást, a transzformációt (errõl beszél a pásztor az angol nyelvû evangélikus templomban is mostanában, és errõl volt szó a korábbi választott "gyülekezetemben" is, csak ott máshogy hívták), amikor az emberek boldogok, átadják magukat az úr dícséretének, nem érdekli õket a hátsó sorokból fürkészõ gyanús tekintet, mert nekik erõs a hitük.

 International Evangelical Church (pásztor Timo Keskitalo)

Van valami furcsaság abban a templomban. Nem a protestáns vonások, hogy sehol egy kép, az "oltár" csak egy kereszt, és a színpadon a legújabb hangtechnika, és rengeteg hangszer. Nem is az, hogy kivetítették a dalok szövegét - ez így van az angol nyelvûben is. A hosszú imák sem zavartak. Hanem a "közönség", a hívek. Sok a fiatal, találkoztam például egy korábbi finn szépségkirálynõvel, õ most az év arca náluk, vele népszerûsítik az egyházukat... és sok olyat láttam, aki megtért kábítószeres lehetett. Tehát a "vadászterület", pontosabban a halászaté, az a más, olyan embereket tudnak bevonni, megtéríteni (transzformálni), akik amúgy elég elveszettek lennének. És ezek az emberek is átéléssel beszélnek az elmúlt héten átélt pozitív eseményekrõl, amiért természetesen az égieket illeti a köszönet.

Pünkösdi (Helluntai) gyülekezet temploma

És pont errõl, a dícséretrõl szólt a prédikáció, arról, amit éppen itt fejtegettem tegnap, hogy elõbb köszönni kell. A többi nem is fontos náluk. És itt elhangzott egy titok, a transzformáció mibenlétét illetõen. Hogy aki rendszeresen tartja a napi imádságos idõt (rukoushetki, erre nincs jó magyar fordítás?), vagyis rendszeresen imádkozik, annak folyamatosan tisztulni és javulni fog az imája, egyre inkább köszönni fog kérés helyett, és ez a minõségi változás a mindennapi életre is ki fog hatni, meg fogja változtatni a hívõ életét.

Helsinki székesegyháza, a "fehér templom"

Ennyire egyszerû lenne a megboldogulás? Csak fel kell húzni az órát, beállítani az emlékeztetõt, és a rendszeres imádkozástól jönni fog a változás? S én pont erre várok! Gondolom elõbb jön a szentlélek, megszállja az embert (a pünkösdiek finn szóhasználatával élve megkeni a fejét), és aztán a nyelveken szólás képessége. Ez tényleg furcsa volt, az imákat mindenki magában érthetetlen nyelvekre fordítva mormolta. Mikor a végén egymást átölelve imádkoztak, eljöttem. Ez egy kicsit felkavaró élmény volt.

Helsinki sziklatemplom

---

Azt még elmesélem, hogy elõtte az egyik nagy templomunkban voltam. Amikor olyan nagy volt a bûntudatom, és mindenemmel kerestem a megbocsátást, jelentkeztem az evangélikus (a legnagyobb, szinte államvallás Finnországban) templomba felnõtt hittanra. Hétfõn hívott valaki, hogy megkapták a kérésem, és összeállítottak egy info csomagot, benne magyar Káté (katekizmus), magyar nyelvû (nagy) Biblia, revideált Károli, és egy vastag könyvecske másolatát, azt hiszem hittan könyv lehet. Nagyon rendesek itt az egyházak képviselõi, nem restellnek elmenni Budapestig, vagy rendelni valakivel magyar kiadványokat, hogy anyanyelvünkön ismerkedhessek a tanaikkal. Tetszik! (A mormonok is rengeteg idõt pocsékolnak rám, õk is magyarul hozták a könyvet.)

Espoonlahti templom

Az info csomagban feladatot is kaptunk, mert úgy tudom nem én vagyok az egyedüli magyar érdeklõdõ, majd egy csoportba fogunk "járni", el kell mennem a magyar nyelvû istentiszteletekre és biblia órákra, és a tapasztalataimról feljegyzéseket készíteni. A gáz az, hogy nyár jön, nem igen leszek itthon, vagy ha itthon leszek, a gyermekemmel lesz a hivatalos, felügyelt találkozó (a fene egye már ezeket a találkozókat, de jó lenne egyeztetni, mikor lenne alkalmasabb), és nem tudok részt venni egy istentiszteleten se. Helyette benézek most vasárnap a csepeli Mátyás-templomba...

Alppila templom (magyar ökumenikus istentisztelet)

---
Ha most bármelyik egyház mellett elkötelezném magam, az egyben el is döntené, hogy melyik országban akarom folytatni az életem. És bár ide csak a kislányom köt, az annyira erõs kötés, hogy kezdem elhessegetni a hazaköltözés gondolatát. Inkább megismerkedek még a Jehovákkal és a Lestadiolainenekkel is. Meg van valami szabadegyház is. De elõbb elmegyek a Krisna völgybe Somogyvámosra, most már nagyon utazhatnékom van, és nagyon hiányzik a finom vega konyha.