Az emberi test mint anyahajó

Sok helyen mondják, hogy a test és a lélek két különálló dolog, hogy a test csak hordozza a lelket, egyfajta jármû a lélek, az igazi ember számára. (Azt is mondják, hogy ez az igazi ember, a szellemi lény örök életû.) Ezt a gondolatot valahol el tudom fogadni, de vannak kételyeim.

Az evolúció elmélete, pontosabban az önzõ gén elmélete azt mondja, hogy a génjeink úgy alakítják a feljõdésünket, hogy a jó tulajdonságok, a jó gének fennmaradjanak. Az elmélet egyes változatokat nem tud megmagyárázni, mintha hiányoznának közbülsõ lépések, de ez is egy hihetõ elméletnek tûnik.

A múlt hétvégén volt egy mûsor, amiben a bennünk és a rajtunk élõ bacilusokról volt szó. Hogy most kezdik felfedezni, mennyire fontosak azok a speciális bacilusok, s nem mindet kellene kiirtani, mikor az ember megbetegszik. Pl ott a belekben élõ helicobacter pylori, ami ha a gyomorba kerül, gyomorfekélyt és rákot okozhat, de ha hiányzik, depressziót és allergiát okoz.

Meg hogy a természetes úton születõ gyerekeket már a születéskor bevonja az anya testébõl származó bacilus koktél, és védettséget okoz, s ezért már a császáros babákat is megpróbálják szinte a születés pillanatában bekenni az anya hüvelyébõl származó kenettel.

A mûsorban úgy mutatták az emberi bõrön élõ/élõsködõ bacikat, mint a kékemberes filmben a színes lényeket, vagy mint ahogy az aura látó ember láthatja az ember körül a színeket. Érdekes volt. Innen jött az alábbi gondolat.

• Mi van, ha az emberi test tényleg egy jármû, méghozzá a bacilusaink jármûve, és úgy hordozzuk õket magunkon, mint valami goauldokat?
• Mi van, ha az aura-látók nem az aurát, hanem a bacilusokat, vagy a bacilusok által kibocsátott gázokat látják az ember körül?Mi van, ha az evolúció nem a génjeink, hanem a bacilusaink fennmaradását szolgálja?
• Mi történik, ha az életmódunkkal, ételeinkkel, gyógyszereinkkel megpróbáljuk kiírtani a bacilusokat? Vajon fellázadnak-e ellenünk?

És hogy meg ne hazudtoljam magam, kenjük rá a fenti gondolatot valami másfajta táptalajra is: kezdek abban hinni, hogy mégiscsak jó a "poligámia", a párcserés szex (vagy annak az enyhébb változata, a házasság elõtti ismerkedés), amikor az embernek lehetõsége nyílik arra, hogy más hordozókról betankoljon olyan bacikat, amik belõle már kivesztek. Mint ahogy az emésztést probiotikumokkal, bacilus kultúrával "fertõzött" joghurtokkal kezelik, a csókkal, de akár a simogatással legalább ugyanígy lehet pótolni és javítani a baktérium tenyészetünket. Magyarul: a tejallergiás menjen házon kívül és ismerkedjen.

Nyugi, semmi bajom, csak agyalok.