Nézzétek, így fogyott a népszerûségem, így csökkent szinte nullára a blog látogatottsága az elõzõ hónapokban. Mikor az embernek problémái vannak, mikor panaszkodik, rengetegen kiváncsiak rá. Aztán, ha kicsit jobban megy a szekér, kevesebben olvasnak.
És nem biztos, hogy azért, mert az emberek imádnak a baleset helyszínén vért tunkolni (mások kárából tanulni), hanem azért, mert ha kevesebb a panasz, kevesebb a bejegyzés, és akkor természetesen elég kevesebbszer ránézni a blogra, van-e valami fejlemény, hirtelen csavar az életemben.
Hát ja, vannak, mindennapi küzdelmek a szabadidõvel, a munkával, az anyagiakkal, az aggódással, az egyedülléttel, a testsúllyal, és most még a finn jogrenddel is, de nem biztos, hogy ez a nagyvilágra tartozik.
2 megjegyzés:
:)
"mert ha kevesebb a panasz, kevesebb a bejegyzés"
Hmm. Ne panaszkodj, hanem posztolj. Irj erdekes, izgalmas, gondolkodasra, "vitara" keszteto posztokat. Sokkal jobbak, mint a panaszosak.
Megjegyzés küldése