Hétvégi pörgés

Ma gyerekek nélkül is mozgalmas napom volt. Találkoztam egy volt menedzser kollégámmal, és a foci, a HR, a kertépítés és a gyereknevelés szépségeiről beszélgettünk (elhangzott, hogy hülye vagyok, ha nem jövök haza, itt pörögne velem az élet), vettem társasjátékot, beugrottam a deáktéri templomba egy úrvacsorás műsorra, voltam Ali bácsinál a Mátyás utcában, s a nap végén megnéztem három filmet zsinórban.

Ali bácsit, mint mindig, most is csak ajánlani tudom. Emlékszik minden vendégre, és mindenkihez van egy kedves (hogy vagy uram) szava. Sajnos öregszik, és nem bírja úgy, ma pl nem volt gyros, csak falafel. Most is emlékezett, hogy a múltkor melyik csajjal voltam, kérdezte is, hogy miért nem vele jöttem, mert az csinos is, kedves is, biztos jó feleségem lenne. Azt hiszem, a lányomra gondolt :).

A WorldPress nem volt egy nagy szám, olyan, mint mindig. Háború, nyomor, természeti katasztrófák. Egy kép tetszett, amelyiken családi kör, gyerek kukoricát kopoz. Ilyen volt a mi gyerekkorunk is. Na meg amikor az emberek keresik a térerõt. :)

Ha a WP-t nem is tudom melegen ajánlani, a kísérő kiállítást Párizsról annál inkább, már azért megéri bemenni a Néprajziba. Szépek, fekete fehérek, igazi élettel teli képek. Ott elidőztem.

Mint fent írtam, mozival terápiázom magam. 3 filmet néztem meg zsinórban, 2,3 Eur volt csak a jegy, valami moziünnep van, s a három jegy együtt is csak fele annyiba került, mint a Helsinki Kinopalatsiban egy. Ja, nálunk már 14-15 euro a mozi. (Szívatták a diákmunkás jegyárusokat, teltház, tömeg, hosszú sorok). A kamuzsarun bárgyúságán sokat röhögtem, a James Bondoson már szinte aludtam. A magyar film, a szabadesés tetszett. Vagy, hogy is mondjam. Tetszik az, ami elgondolkodtat.

Néhány tanács a zsinóros mozizásra (mikor egyik filmről ki, másikba be): ne vegyél csipszet vagy kukoricát, mert tele lesz a hasad, és az nem jó, na meg sós is, inni kell, az se jó. A legjobb a fél literes víz, meg egy Mars vagy Bounty, ezzel ki lehet bírni három filmet, utána viszont biztos szünetet kell tartani, mert elzsibbadsz. Testileg is, agyilag is. A másik tanács, hogy a folyosó mellett jó ülni, mert a film végén, mikor rohannál a másik terembe, melletted még akkor kezdenek ébredezni és öltözködni, s hacsak nem tudsz repülni, meg kell várnod õket.

A dohányzást elég jól bírom. Már szerda óta, ha jól számolom. Csak egy párszor jött rám, hogy most de rágyújtanék, és milyen jó, hogy nincs nálam cigi, mert akkor nem tudnám megállni. Mikor a tévében valami baromság megy, vagy amikor az a kigyúrt tirpák meg a vinnyogó csinibabája a négyeshatoson megpróbáltak kizsebelni. Na meg a dugóban, mikor egy órát araszoltam a körúton, mert le volt zárva a Parlament környéke a futóverseny miatt. Na akkor, de aztán elővettem a mindfulness technikát, becsuktam a szemem, és számoltam, hányféle hangot, zajt tudok elkülöníteni. Na meg akkor, mikor a pénzbefizetős automata visszadobott három húszezrest. Most annyival kevesebbet tudtam betenni a bankba.

Holnapra maradtak a gyerekek, a mama látogatása, a telken a bor és a dió elrendezése, a bevásárlás, és a rohanás. Ja, még öcsémék is. Közben be kellene ugrani a Törökbálinti outletbe, mert leárazás van. Kéne egy pár új ruha.

Mert azt veszem észre, hogy az átlag magyar pasi sem soványabb nálam, ha kicsit jobb ruhákban járnék, lehet, hogy jó fej lennék. De nem itt élek, és Finnországban a zselés körömpakolást meg a parfümöt csak hírből ismerik. Ott, ahol a fagyi gombóca 3,5 euró, megfizethetetlen ritkaságok. Szóval ott a trampliságom nem annyira feltűnő. Ha lenne valaki, aki megmondja, mi áll jól...

Nem kérdés, melyik város az élhetőbb. Ott mégis nagyobb (de már túl nagy) a nyugi. Ha kérdik, hogy lehet kibírni, azt mondom, amint tegnap az igazoltató zsarunak is. Hát úgy, hogy gyakran jövök.