2014. október 1., szerda

Nevem Bo(to)nd

Próbáltad már leírni a nevem úgy, hogy elfelejted áthúzni a t-t? Az általános iskolás osztálytársaim próbálták. Boldogok a lelki szegények, mondják, boldog voltam addig, míg fel nem nyitották a szemem, és meg nem láttatták a nevem áthúzatlan t-vel. Na meg a név kötelez...

Talán akkor kezdõdött udvaribolondságom. Vagy nem, lehet, hogy leszületésemkor már hoztam a génekben, vagy a karmában, vagy a herezacskóban, mert más csomag nem igen volt nálam. Bár finnül a gyomor mahalauku, azaz gyomor-táska (vö. hasitasi), hozhattam volna abban is. Szeretem a gyomrom, na, fõleg ha (koti)pizza kerül a szám ügyébe.

Míg installál a direktX úgysem tudok dolgozni, gondoltam, írok valamit, amit most láttam. De ez a közbevetés nem tartozik a mondanivalóhoz, csak úgy mondom, mint a margitos Laár amikor kibuggyan. Ugye megvolt?

Szóval itt: http://eletestudomany.hu/megbelyegzett_betegek azt írják: "Az általános vélekedés szerint az emberek azért idegenkednek a pszichés betegektől, mert kiszámíthatatlannak, agresszívnek gondolják őket, és úgy érzik, veszélyben vannak a közelükben."

Mennyire igaz ez rám! Botond vagyok, és kiszámíthatatlan, soha nem lehet tudni, mikor mire gondolok, mert a gondolataim cikáznak, mint a villám, s bár én (talán a pizzák miatt) már rég nem tudok szaladni (vagy az extra hasitasi miatt), az agyam viszont versenyfutásban mindenkit lehagy, és nem lehet tudni, mikor vetek közbe egy-egy nem ide való gondolatot, mert éppen az jutott az eszembe. És nem, nem megyek vissza újraolvasni és letisztázni (C), mert ami egyszer kijött, azt ne erõltessük vissza.

Kiszámíthatatlan vagyok, ergo argentín. Nem, nem az argentín a jó szó, az agyam már megint valahol elkalandozott, hanem agresszív. Ergo. Szép. Gidák.

"Egyes elképzelések szerint mindent, ami embertársainkban eltér a „normálistól”, hajlamosak vagyunk tudattalanul betegségnek minősíteni, s ezért idegenkednek sokan a mozgássérültektől, az öregektől vagy a kövérektől." Meg az IQ-tól. Az is messze túl van a normálison, már paranormális.

Elárulom, nem kell tõlem félni, nem eszek embert, nem fertõzök, jószándék vezérel, és azt hiszem, érdekes, ha így írok. Persze mostanság annyira elcsendesedett minden körülöttem, hogy nem igen jön az ihlet az ilyesféle bolondozásra. Most is csak az installálás, az X, ami ráadásul közvetlen X tudta felpörrrgetni az agyam. Nem, tényleg jól vagyok. Azt hiszem, a flow állapotában, mert száguld a munka is, és feldob, hogy emberszámba vesznek végre újra.

Nem, lehet, hogy ma mégis túlpörgök.

---

Ne olvassatok sokat (tõlem), mert ezt írja a linkelt cikk: 

"az általános vélekedéssel szemben – nem azért tartunk a pszichés betegektől, mert félünk, hogy megtámadhatnak minket, hanem azért, mert tudattalanul betegnek, és így a fertőzésveszély lehetséges forrásának minősítjük őket."

Még elkapnátok.

Nincsenek megjegyzések: