Új élet elsõ napja túlélve

Elsõ nap kipipálva. Este kívántam, mikor a lakótársam (kb albérlõ, de inkább haver) megint fejtegette a nõügyeket, de megálltam. Jött Miccs, az amcsi szomszéd, látom szívja, mondja kocadohányos, nem akarja, hogy lássák, csak amikor kihozza a szemetet. Mondom, pont tegnap szoktam le. Kérdi hogy bírom ilyen sokáig? hogy használok-e pótszereket, mint hosszára vágott répát, hogy amikor rámjön az orális kényszer, legyen mit szopogatni. Mondom elvagyok nélküle. Na igen, a kólára rájárok, kb egy liter lecsúszott, mert amikor támad a magány, kortyolok egyet. S most nem megy az alvás. Na meg a blog, mert az orális kényszert a kibeszélés is oldja. Sikerélmény? Kell valami kellem, valami örömforrás, és ha az ember a csokit utálja, meg a lakótárs férfi, mivel jutalmazza magát?

Hát pizzával. Olyan finom házi pizzát sütöttem... puha lett a tésztája, jól megkelt, nem csináltam túl szárazra, csak úgy omlik a számban. És a tegnapi gombás tésztaszósz, ami jobb volt pizzaszósznak... és az a friss mozzarella a tetején.

Most megint zenélek. Bepakoltam a bõröndöt, 3,5 kiló, csipszes zacskókkal tömtem ki. Azzal félkarozok, mintha nehéz lenne. Nem tudom, hogy megyek majd be a moziba nagy táskával. Randi a lányommal. Ma is, holnap is. Egyiknek fáj a füle. A másiknak csak a péntek jó.