2014. november 12., szerda

Adios amigos

Tegnap 11.11 jó hírek érkeztek a frontról, enyhül a feszültség a beleimben, talán mégiscsak síma gyulladás (bár a próféta beszélne belõlem) és múlik a köd és a dugó az orromban, kitisztultak a légutaim. Adieu betegség!

Voltam dolgozni, voltam a jelenlegi fõnököm búcsúvacsoráján, mert decembertõl átszervezik az értékesítésre. Mielõtt lelép, azt mondta, támogatja a fizetésemelést, és ha nem vagyok megelégedve a jelenlegi ügyféllel, átdob egy másikhoz, ahol az agykapacitásomat jobban kiszipolyozzák. Hasta la vista fõnök!

Aztán át akartam állni a munkahelyi parkolóból egy 24 órásba (a vasút egyik oldaláról a másikra), közben bedöglött az autó. Sárgalámpa, fulladás, nemindulás. Úgy néz ki nehéz szívvel meg kell váljak piros porschémtól, hogy átadjam az utat egy nagy fehér bérletes Volvonak, a költségcsökkentés jegyében. Mert annyi a pénzbõl nem futja karbantartásra. Au revoir, Piroska!

Jaj, azt mondtam már, hogy december elejétõl felmondtam a lakómnak? Mindenféle indokok vannak, de leginkább az, hogy kell a tér, ha majd többet lehet itt a lányom. Anyukám is bejelentkezett, hogy szívesen meglátogatna, és talán a nagyok is kedvet kapnak utazni. Mindenesetre auf Wiedersehen, lakótárs.

Lehet, hogy lakást is cserélek, mert egy karakallioi 3 szobás emeletest már 135 ezerért megkapni, a hitel is kevesebb lenne, felszabadulna egy kis pénz megélhetésre. Hát, egyelõre még nem mondok goodbye-t, mert szeretek itt lakni. Csak tudjuk, egyedül drága fenntartani a kertet.


Most csak nyugalom és türelem kellene, hogy a nyomasztó eljárásnak is vége legyen, és a lehangoltságnak, és a mormonoknak, és mindennek, ami nem hagynak szárnyalni. Na meg a télnek is.

Nincsenek megjegyzések: