Folytatjuk? (Királyi többes?)

Annyi minden maradt még bent, és születik naponta, hogy nem lehet nem csinálni, írni kell.

Most azt, hogy ez a magány dolog nem hagy nyugodni. Az Yksinäisyys (magány) könyv szerint van a kényszerû és a választott magány, és hogy az egyedüllétnek is megvan a pozitív oldala. Szedem össze, mit tudok felhozni mellette, mert úgy néz ki, hiába vannak elõnyei, valahogy mégis inkább visszasírom a házas életet.

Elõnyök: Akkor és azt csinálok, amikor és amit akarok. Nem kell másokhoz alkalmazkodni. Jut idõ magamra, a gondolatok rendezésére. Jut idõ olvasni, filmet nézni, barátokkal találkozni, kirándulni, sportolni. Túl sok is. Oda megyek, ahova akarok. Azt fõzök, ami jól esik. Horkolhatok kedvemre. Nem kell alkalmazkodni senkihez, nem kell viselkedni, elengedhetem magam. Ha nem akarok, nem rakok rendet és nem takarítok hetekig. Olyan rendet alakítok ki, amilyet akarok. Magam választhatom meg, hol tartom a dolgaimat. Nem kell más dolgait kerülgetni. Ha tudni akarom mi az enyém, elég csak számba venni a lakásban levõ dolgokat. Nem kell magyarázkodni, hogy miért nem mosogattam el, miért értem haza késõn, miért nem keresek jobban fizetõ állást, miért pocsékolom el a szellemi képességemet és az egészségem.

Hátrányok: Hiányzik a társ, a társaság. Nincs kihez szólni, nincs aki meghallgat. Nincs kit átölelni. Nincs kiért érdemes munkába menni, hajtani a mókuskereket, pénzt haza talicskázni. Nincs aki rendreutasít. Nincs senki, aki miatt rendet tartanék magam körül. Nincs akivel az örömöket megoszthatnám, és átélhetném az élet kellemes pillanatait. Na meg az anyagiak. Két ember két fizetésbõl könnyebben fizeti a rezsit, vásárol, fõz, utazik együtt. Rosszakaróim hozzátehetnék az egocentrikus baromra utalva: nincs aki felett uralkodjak, nincs udvarnép, aki trónra emeljen és csodáljon. Nincs akit elrángathatnék mindenféle programokra, kirándulni az erdõbe, nincs aki elpakoljon utánam, aki mosson és takarítson, nincs aki meleg étellel várjon haza. Nincs kit verni és kihasználni. Nincs, aki megteremtse az otthon melegét, a szeretet légkörét. Nincs, akiért érdemes lenne élni.

Itt közbeszól a pszichológus: a felismerés az elsõ lépés a gyógyuláshoz. Basszus, beteg vagyok, ha van öniróniám?

Most éppen megyek bele az õszbe, kezdek összeroskadni, megint, de ezt már megszoktuk, nálam természetes. Alvásvizsgálat, gyomroszonda, végbéltükrözés, rákszûrés, gyökérkezelés, terheléses EKG és még nem is tudom mi vár rám az õsszel. Õsz? Itt már majdnem tél van. A vékony jégen nehéz felállni, hát még egyenes háttal járni.