Gyáva nyúl

Apák napi kávézás után újra itthon. Vissza az ágyba, köhögök, nézem a sorozatokat. Most épp a Battlestar Galactica-t. Érdekes, hogy ebben is istenrõl van szó, meg 12 tagu kórumról. Így hívják az amerikai egyházban is a 12 tagú vezetõséget. Véletlen?

Nem mentem ma templomba, végre volt egy jó indok, hogy kihagyjam. Azonnal hivtak a nõvérek, hogy mi történt. Kezd sok lenni ez a törõdés. Emlékszem, én is így hívogattam az elsõ feleségem, ha nem jött haza idõben. Azt hitte féltékeny vagyok, pedig csak aggódtam. Tudjuk mi lett a vége. A túlzott ellenõrzés, a bizalomhiány megkeseríti a kapcsolatot.

Keresek valamit, hogy mit, még csak most körvonalazódik. Lelki támaszt, bizonyosságot, megnyugtató és hihető és válaszokat a megválaszolhatatlan kérdéskekre. 2008-ban írtam: "Keresek, és amint látok egy megoldást, ami az addigi igényeimet kielégíti, fogalmazódnak meg újabb elvárások." Keresés közben pontosodik, hogy mit akarok. Pontosabban az, hogy mit nem. Például: "Ne kerüljön sokkal többe, mint a konkurenciánál."

A hit hit kérdése, mégis vannak dolgok, amit hajlamos vagyok inkább elhinni, és van, amit kevésbé. Szerintem van értelme hinni a reinkarnációban, van értelme hinni, hogy egy másik világból születünk le a földre. Ma már nem divat elítélni a homoszexualitást, és a házasságon kívüli szexet. Minek teremtette isten, ha nem azért, hogy gyönyörködjön benne? És kinek ártanék azzal, ha dohányzom, vagy kávét iszom? Azt hiszem, le lehet élni egy értékes, jó (más embereken segítõ, az emberiség sorsát elõre vivõ) életet egyházon kívül is. Nem tetszik, ha az ilyen emberre azt mondják, hogy pokolra jut, mert nem keresztelkedett meg. Tehát nekem jobban megfelel egy olyan egyház, ami megenged más világnézeteket. És ahol ünnepélyes hangulata van a vasárnapi összejöveteleknek.

Ha már így megérett a dolog, ha a keresésben kialakultak a preferenciáim, felmerül a kérdés: mivel lehetne leszerelni a hittérítõket? Most már egyre jobban nyomulnak. Hogy mondom meg, hogy nem ez az, amit kerestem?

Szombat délelõtt becsöngetett két jehova tanú. Azt mondtam nekik, hogy köszönöm, de a másik templomba járok. Mûködött, azonnal elmentek. Vajon mit mondjak a mormonoknak, ha a hezitálásomon nem látják, hogy nem akarom?

Az ultimate válasz megint egy szcientológustól jött. Tetszenek a hasonlatai. Azt mondta: mikor kocsit akarok venni, sokszor elmegyek az autószalonba. Ismerkedek, megnézem a paramétereit, meghallgatom, mit mondanak róla, beülök, kipróbálom. Aztán a pénztárcámhoz mérten, az elõnyök és a hátrányok alapján döntök.

Bennem most érett meg a döntés. Beültem, és kipróbáltam a mormon egyházat. Csináltam próbaköröket. Van benne, ami tetszik (zene, társaság, válaszok), de több, ami nem. Ha racionális döntést akarok hozni: túl drága a konkurenciához képest. A szomszédban másfél százalékot kell csak fizetni, és ugyanazt az örök életet ígérik.

A végsõ döntéshez Alma 30 (22, 47) segített hozzá. A nem-hívõt isten nevében megnémították. Hát milyen egyház az, amelyik ijesztgetéssel kötözi magához a híveket? Akit nem lehet kritizálni? Azt hiszem, nekem tágasabb kívül. Mérõ tanította, hogy a csapdahelyzeteket (pl gyáva nyúl játék) jobb messze elkerülni.