Sors

Tegnap önkéntesként gyertyát osztottam, a családon belüli erõszak áldozataira emlékeztünk és emlékeztettünk. 2012-ben 17 nõ vesztette életét a férje vagy ex-férje által elkövetett erõszak miatt. Felvilágosító kampány - fényt az erõszak helyett. Van segítség. A mértékekrõl viszont beszélnünk kell.

Hamar elfogyott a gyertya. Míg várakoztam, beültem teára. A nagy rohanásban nem szoktam ilyet csinálni. Találtam egy helyet ahol akár egy órát is el lehet üldögélni vonatra várva, elcsendesedni, olvasni vagy beszélgetni.

A buszpályaudvaron az angol nyelvû gyülekezet tagjaiba futottam, flashmob-ra készültek. Karácsonyi gospeleket énekeltek. Készülünk az ünnepre. Van, aki család nélkül ünnepel.

A villamoson elnéztem az embereket. Segítõm adott egy érdekes gyakorlatot: ahogy nézem az embereket, keressek bennük valami csodálatra méltót. Úgy néz ki szomjazom a figyelmet. Lehet, hogy más is? Adjam meg másoknak is a figyelmet, ez a gyakorlat célja.

Ahogy ott csodálom õket, bevillan: hisz majdnem minden ember talál párt magának. A kicsi, a nagy, az öreg, a fiatal, a ronda és a szép. Társas lények vagyunk.

Valami erkölcs kell, hogy tudjunk egymással mellett békében élni. Erõszak mentesen. Valami nagy szeretet. Nehezen értem meg azokat, akik a saját erkölcsi tanaikra hivatkozva (vallás) halomra gyilkolnak másokat. Önvédelem? Jogos? Lehetne ezt is erõszakmentesen?

Biblia óra és a szokásos magyar kedd után késõn értem haza. Kerülöm a haza menést, nem akarok készülni a nagy beszélgetésre. Lesz ami lesz, legyen spontán, nem akarok izgulni elõre. Azt mondja a fõnököm, számított rá. Az anyagiak... Sóhaj, pipa, következõ feladat. Bár ilyen könnyû lenne.

Ma este a püspök jön el hozzám beszélgetni. Még ez a kötöttség, s aztán nyugi péntekig. Remélem megérti, hogy a jelen helyzetben nem aktuális az ajánlatuk. Máshol az erkölcsi tanítás, a valahova tartozás, a fontosság érzése olcsóbb. S bemerítkezés nélkül is élhet az ember pozitív, segítõ életet. Akinek családja, gyerekei vannak, elõbb támogassa azokat.

Most hívtam a kapcsolattartómat. Megérti a döntésem, de nagy ûrt hagyok magam után. Épp most, karácsonykor lépek tovább, mikor a dolgok kezdenek javulni? Érzem, kezd elhagyni az energiám. Szarban hagyom azokat, akik számítottak rám... A pénteki végbéltükrözéssel vígasztalom magam.

"Magasan csak azoknak ível fel a sorsa, akik bátran szembenéznek a kihívásokkal." - állt az elsõ munkahelyemen kapott képeslapon.