Az kérdi a kibogozó tanácsadóm, hogy mi az, amiben örömömet lelem, annyira, mint õ a kibogozásban. Mondom az evésben (falásban), meg a filmekben és sorozatokban. Most jövök rá, hogy a blogolás is ilyen - google translate által lefordíthatatlan, nyakatekert mondatokat írni.
Most egy kicsit komolyabb téma: A vasárnapi Helsingin Sanomatban volt egy interjú az amerikai nagykövettel, aki elmondta, mi a baja a finn gazdaságnak. (Szeretik itt a nagykövetet.) Az, hogy nem mernek a finnek mesélni, sztorizni, nem mernek kitûnni a tömegbõl, ezért nem megy nekik a marketing. Meg hogy túl nagy a bürokrácia, a processzek és szabályok megölik a kezdeményezõ kedvet. 2 év, mire egy vállalkozás megkap minden engedélyt. Példákat is hoz. Felújítottak egy fürdõszobát. A szabályok elõírták, hogy 90 centis legyen az ajtó, hogy tolókocsival is be lehessen hajtani. Egy olyan ház sokadik emeletén, ahol a liftajtó 56 centi széles. Oda, abba a lakásba soha a büdös életbe nem jut fel tolókocsival senki. Akkor minek a hülye szabályt betartani?
Panaszkodnak, hogy elhalt a Nokia (a hálózatos üzletág szépen virágzik), leépít az Angry Birds, hogy nem megy a papiripari paripa, leállt a hajógyártás. Kisvállalozásokra lenne szükség, de még csak sarki boltokat sem látni, mindent elnyomnak az országos láncok, nem jön be a nemzetköz, mert oda folyik a pénzt, ahol kisebb az ellenállás, ahol hamarabb fial. Hatalmas adókkal és közterhekkel sújtják a vállalkozókat, a társadalom elítéli az "ügyeskedõket", akik mások pénzét akarják elvenni.
Ezt érzem én is. Befektetéssel foglalkozó ismerõsömmel agyaltunk, legutóbb tegnap a templomban, hogy a nagyokat becsülik, mert munkahelyet teremtenek, de mire valaki oda eljut, hogy 100+ embernek munkát adjon, felkopik az álla. Kényszervállalkozó ismerõsöm meséli, hogy ha megbetegszik, 7 napig nem kap semmiféle juttatást, csak a 8. naptól fizet a társadalombiztosító. A bevételbõl kell kitermelnie az egészségügyi ellátás díját, a nyugdíjat, a szabadságot. És a nyáron, ha nem dolgozik, nincs bevétele. A munkavállalóknak a szabadság idejére másfélszeres fizetés jár. Ilyen keretek között még fagyis biciklit, vagy zöldséges standot üzemeltetni is lutri, pedig egy gombóc fagyi ára 3-3.5 Euro, az eper kilója fõszezonban 5 Euro. Extra haszon, gondolhatnánk. Nem meglepõ, hogy vállalkozás helyett inkább hosszútávú munkanélküliségbe menekül, aki nem talál állást.
Segíthetnék vállalkozóknak útnak indulni, de nem tudom nem lebeszélni a vállalkozó szellemû ismerõseimet. Sokalljuk az árakat, Észtországból rendelünk számítógépes alkatrészeket, mert ott 25-30 százalékkal olcsóbb. És oda megyek majd át fogorvoshoz, és leszedetni az anyajegyeimet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése