Ugrál a grál, nem a grál, a hőmérséklet, az ugrál. Egyik nap mínusz 15, utána felmelegszik, és leesik 15 centi hó, aztán következő napokban +3 és elkezd olvadni, mikor a letaposott hó megolvad, és csúszik, és akkor megint leesik, és visszafagy. Meg van botondulva a világ. S én a világ részese vagyok.
Nem, nincs kedvem panaszkodni, nincs kedvem a holnapi műtétről beszélni, a hétvégi el nem vállalt vezetőségről, a fájós nyirokcsomóimról, a beképzelt betegségeimről, a nemalvásról. Meg a magányomról. Jó lenne beszélgetni, de nem akarom a világot negatív kisugárzással traktálni.
Nesze, jó is van. Sikerült leadni a karácsonyi túlevést, fogytam hirtelen 3 kilót. Az új munkahely egyelőre elvisel, sikerül befogni a számat és nem előre tolakodni magamat. Figyelek, tanulok. Már kezdek újra olvasni, igaz lassan, de biztosan haladok. Kezdődnek a rendszeres programok: a svéd nyelv, a bibliaórák, a szkvass, mellette minden este jut időm finomat főzni, és hajnalig netezni, vagy sorozatokat nézni. És ami a legfőbb: a szeretteim egészségesek.
De nagyon hiányik, hogy nincs kiért aggódjak, s ezért magam miatt aggódok. Pedig megmondták, hogy ne aggódjunk. Az aggódás aggaszt. Terheket aggaszt, ami visszatart... Hülye vagyok, ha kinézek az ablakon, egy másik perspektívából figyelem magam, gagyi szójáték. Menjünk már egy kicsit vissza az eredeti fonálhoz.
Örülök, hogy ilyen jól élek, minden este hálát adok, hogy ilyen szép kerek, örömökkel és problémákkal teli világot teremtett az, aki. Szeretném mindenestől odaadni magam, álltomból hátradőlni, tudva, hogy megtart. Szeretném tudni, mi a következő feladatom. Szeretnék szeretni.
Most a végére elszomorodtam, de az normális. Ki tudja, mit hoz a holnap. Csak vezesse biztosan a kezét az orvosnak. És utána ne fájjon nagyon. Kérlek, a biztonság kedvéért, meg emberbaráti szeretetből, imádkozzatok értem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése