2015. január 9., péntek

Már kezdtem elfeljteni

Ma beugrottak a misszionáriusok. Már azt hittem végleg megszabadultam tőlük, erre kb 8 körül csöng az ajtó, valaki jött, azt hittem a család ért haza, de nem, két csaj áll itt, amerikaiak, fiatalok, szűzek, a fekete névtáblájukkal. Az egyiket ismertem már (folyton cserélődnek), a másik most cserélte le az egyik kedvencemet. Olyan vicces volt... azt mondja ott az automata, egy gomb van rajta, muffint ad, finomat, mégis az emberek leállnak gondolkozni rajta, hogy vajon hol sütik azt a muffint, miből van, hogy kételkednek megnyomi a gombot, pedig a többiek sorra nyomják és kapják a finomat. Szóval ott állunk kint az ajtóban vagy fél órát, és felelevenítik a tanításokat, be nem jöhetnek, mert nem kíséri őket idősebb felvigyázó, nekem meg a nyitott ajtó küszöbén már megfagytak a lábujjaim, de csak nem akarnak elmenni. Gondolom nem ez volt az utolsó, hogy láttam őket, hívtak a templomba. Félek, hogy ha odamegyek, megint beszippant magába és már el sem enged. Esetleg ha valamelyik a feleségem akarna lenni... de hát annyira nagy a korkülönbség. Nem, nem leszek mormon, nem vállalok újabb feleséget, nem vállalom a cölibátust sem, és nem fizetek, mikor a családom éhezik. (Oda akartam adni a lányomnak az üvegvisszaváltásból származó pénzt, hogy tegye bele a malacperselybe, mire azt mondja odaadja anyának, mert nincs pénze. Édes.)

Nem meséltem, kedden a magyar kedd után még "levegőztem" a szakadt kocsim mellett, előttem egy hosszú VIP limuzin, megszólít egy jól öltözött nő, hogy nincs-e szükségem társaságra (haluatko seuraa). Mondom mivan? Azt mondja akarok-e szeretkezni. Mondom kösz nem, pedig dehogynem, de az nem megy ilyen könnyen, mert elhagyott a feleségem, és szoktam nézni tükörbe (azt szokták mondani azért vannak a prostituáltak, mert vannak ronda férfiak - vagy kövérek, akik nem találnak fehér lovat, ami elbírja őket)... és mire észbe kaptam, hogy ezt a csajt kifaggathatnám, hogy is megy az ilyesmi (hol, hogyan, mikor és mennyit fizet), már tovább sétált. Hideg volt, kb -17, Helsinki belvárosa, éjfél előtt kicsivel. Ja, épp akkor fotóztam.


Tegnap írja az újság, hogy egyre több finn kap Tájföldön AIDS-et. De jó, hogy nem vagyok finn, és nem megyek oda, de azért az ilyen hírek elveszik a kedvem, és hajtanak mégis a cölibátus és a mormon egyház irányába.

Már kezdtem elfejteni milyen is volt a házasságunk, de aztán leadtam a laptopot, s mivel az új nem ad másikat, kénytelen vagyok leporolni ezt a 2007-ben vett régi PC-t, rendeltem bele memóriát, meg veszek egy SSD lemezt, az talán megmenti, mert újra nincs pénzem. Talán ha jön majd rendesen a fizetés, meg beválok, de akkor is inkább az autót kellene lecserélni, meg venni szeretnék egy zongorát, veszem észre, hogy már előre elköltöttem a meg nem keresett fizetést. Szóval itt a régi gép, rendezgetem a régi fotókat, és jönnek elő az emlékek.

Persze miért is sírnám vissza a családot, mikor állítólag nárcisztikus vagyok, bár nincs róla papirom, azt meg a finnek szerint kerülni kell, mert mindenkit kihasznál, érzelmileg zsarol, manipulál, mindent önös érdekből tesz. Lám a mormon misszionáriusokat is hiába járatom ide, csak azért, mert jól érzem magam, ha foglalkoznak velem, pedig eszem ágában sincs leszokni az italról, a dohányzásról (ez ment meg a kerszteléstől) és a szexről... az ilyen beteg gondolkodású emberek miatt vannak a prostituáltak, mert a fentiek miatt normális nő nem is áll velem szóba. Ironizálok. De tényleg, nem vicces. Hogy itt aki egocentrikus, mindjárt gonosz és agresszív, rossz embernek tartják. Bizos beskatulyáztak, és ellátták a szeretteimet a tanáccsal, hogy kerüljenek. Látjátok, megint sajnáltatom magam. Nem, ez mér érzelmi zsarolás.

Néha azért imádkozok, hogy ha tényleg annyira gonosz és rossz ember vagyok, minél előbb vigyen el a fene. Mindjárt veszek is egy repjegyet Bangkokba.

"Mert beteg, aki társaságra vágyik, aki nem bírja egyedül." 1 Bél 2:34-35

Nincsenek megjegyzések: