Szinte öröm tölt el, ha arra gondolok, hogy egy hete nem éreztem kényszerét blogolni. Minden oké, túlélem az amúgy langyos telet. Szerveztünk egy farsangot, aminek jó lett a visszhangja, aztán átruccantam a szomszéd főváros farsangjára, ismerkedni az ottani magyarokkal. A munka megyeget, tegnap pl. azon kaptam magam, hogy még este fél nyolckor is bent voltam az irodában. Valami újat csinálok, újat tanulok, és ez izgalmas, izgató, mikor növekszik a szürkeállomány.
Volt ma a lányom, moziztunk, meg nagyot játszottunk. Legutóbb farsangi bulit rendeztünk, kidíszítettük a lakást, sütöttünk (vega) virslis sütit, volt csipsz, csoki. Eszméletlen, mennyit fejlődik hetente.
Na igen, esténként
kicsit kegyetlen egyedül érzem magam. Ma mozizok, megvettem a jegyet, a kocsiban pihenek rá, el ne aludjak közben. Akkor jutott eszembe ránézni a blogra. A hétvégén kirándulnék, ha nem olvadna a hó, igy lehet, hogy zsinórban nézem majd a könyvtárból kivett filmeket.
Mert ahogy korábban már fejtegettem: film közben nem a saját szerencsétlenségemen jár a szürke anyag.
Legyetek jók, vigyázzatok magatokra, tanuljatok, és élvezzétek, ha süt a nap.
Update: természetesen végigaludtam a filmet, csak a filmbeli óracsörgésekre ébredtem fel. Volt benne vagy három, ráadásul mind 4:45-kor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése