Valami még mindig nem OK

Gyönyörû napsütés,
egy hét múlva fizetés.

Tavaszodik, és jó kedvem van. A sebem ellenére, hogy alig mozog a jobb kezem, tegnap vigyorogva mentem magyar keddre. Meg is jegyezték. Minden okom megvan a boldogságra.

Pedig semmi okom rá, nem változott semmi. Továbbra is egyedül vagyok, továbbra is küzdök az elemekkel, az evéssel, a nem-alvással, a dohányzással, a jeges úton csúszkálással. Ma egy fokkal jobb, kevésbé húzódik a seb, talán levált a ragasztó a szõrszálaimról.

Aztán belenéztem a naptárba: ma reggel kellett volna menni a kórházba átvenni a horkolásgátlót. Mint villámcsapás, letaglózott. Nehéz idõpontot szerezni, és drága, ha nem mondom le idõben. Kapkodva hívnám a taxit, de hiába, hazament a nõvér, aki ezt intézi.

Miért van az, hogy amikor azt hiszem, hogy minden rendben van, kiderül, hogy elfelejtettem valamit?

Jobb lenne, ha mindent egy helyre írnék fel, és nem lenne 3-4 külön naptáram és tennivalós listám. Miért nem tud a telefon, a zsebnaptár, a konyhai falinaptár, és a jegyzetfüzet szinkronizálni egymás között?

Az Operában elvesztett USB memória már csak ráadás...

Ilyenkor mindig meginog a saját képességeimbe vetett hitem, vagy bizalmam.