2015. május 8., péntek

Félgi üres

Na akkor mondom.

A fiam érettségizik, szídja a kormányt, hogy szemét érettségit csináltattak a haverokkal.

Megbukott az autóm a vizsgán, az alvázat hegeszteni kellene, többe kerülne, mint az autó értéke (300 euro). Eladni nem tudom, ingyen leadhatom. Pedig van kereke, teteje, 2 vadi új (1 hetes) és 2 jó nyári gumija, téligumik külön felnin, motorja, ülések, ablakok, fûtés, lámpák, megy is, nem fogyaszt sokat. És piros. Szomorú vagyok, le kell cserélni.

Anyagilag megint elszálltam a repjegyekkel.

Csak magányos vagyok még mindig. Esténként puzlét rakok és filmet nézek.

Lejárt a próbaidõm, és maradtam.

És Finnországban is maradtam, mert nem vettek fel arra a pesti állásra, amire nagyon számítottam (mert Finnországba járhattam volna vele). És már nem akarok keresni másik állást odahaza. amikor a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy mindenki hagyja el a Kárpátmedencét. Nem akarom elveszíteni a politikai függetlenségem, nem akarom beszarozni a nyelvem, s így otthon nem sok babér teremne.

A gyerekek rágják a fülem, hogy ne menjek haza, mert akkor hova az ígéret, hogy majd ha felnõnek, dönthetnek, hogy itt vagy ott akarnak élni. A nyáron jönnek. És ha nem bukik meg a szemét érettségin, vagy ha nem veszik fel Egerbe (elsõnek az Eltét írta be, azon csodálkoznék, pedig Mensa tag) akkor lehet, hogy M* fiam ki is jönne utánam.

Elballagott a 3. gyerekem is. Még egy hónap, a 3. is érett lesz (remélem) én meg vén szivar.

Jön a nyáron V* fiam a barátnõjével, már elõre félek, hogy jövõ májusra nagypapa leszek.

Mégiscsak vettem egy másik piros autót. Sportos, csilivili, de öreg (10), nagy, de keveset fogyaszt (megane kombi), és tudja tartani a sebességet. Ez utóbbi fontos szempont volt. A múltkor mikor leugrottunk Nyíregyházára, beszélgettünk a csilivili Hondában, folyton leesett a lábam a gázról, és arra ébredtünk,  hogy már csak 110-zel hajtok. Pedig 160-nal szokott a tulaj. Persze, akinek van Vaze, az könnyen száguldozik.


Utálom magam, hogy még mindig nem tettem annak érdekében, hogy bele tudjak nézni a tükörbe. Pontosabban teszek, folyton megvonom magamtól a finom ételeket, de mégsem megy lefele a súlyom. Pedgi heti 2x 1 órát squash-ozok, és 3x úszok. Már ott vagyok, hogy feladom, és beletörõdöm, hogy magányosan halok meg, mert ilyen rondán nem találnék senkit magamnak.

Na ja, a finn társkeresõ nem mûködik, talán a B betû a névben, vagy ki tudja miért nem vagyok népszerû. Semmi, azaz 0 kontakt. A tinder sem ment. Bezzeg a magyar társkeresõ... Ott van kapás, de épp most mondtam le a hazaköltözésrõl, így hosszútávon csak importálni tudnék valakit, aki vak, és így is elfogad.

Sok minden van, amirõl le kell mondanunk. Álmokról, célokról. Talán így akarnak bennünket megerõsíteni... Sajnos nálam már megint... félig üres a pohár.

1 megjegyzés:

Lulu Sóder írta...

Na idefigyelj öreg barátom! Az öreget régi ismeretségünkre értem!! A plázacicáknak lehet, hogy más elképzelésük van, de egyáltalán nem vagy ronda!! Egy férfi, nem ronda!