Tegnap egész nap pocsékul voltam, izgatott, remegõs, fejfájós, s nem tudtam hova tenni. Ráfogtam az elõzõ esti munkára, hajnal 1-ig képes voltam az irodában tesztelni. Meg ráfogtam az idõjárásra, lehûlt itt is, esik. Mondjuk ezek nem szoktak ennyire megzavarni, de elég megnyugtató magyarázat volt. Nem is gondoltam rá, hogy az égiek játszanak...
Aztán kijöttünk hajnal 1 felé a kocsmából. Magyar kedd volt, és jó volt a téma, jó volt a hangulat, még nótáztunk is. S felnézek az égre, nincs teljesen sötét, hisz most volt szentiván, olyan furcsán állnak a felhõk, mintha északi fény lenne. Mondom is a "kollegáknak", akikkel együtt ballagtunk az éjszakai busz felé, egyik kerékpárt tolva, másik a kollegám, akivel arról beszélgettünk, hogy hogy fogunk másnap felkelni a reggeli meetingre idõben, de ne szaporítsam tovább a szót, mert nem ez a lényeg, szóval mondom nekik, hogy olyan, mintha északi fény lenne. Világos volt, hisz most volt szentiván, felhõk is voltak, gondoltam kicsi a valószínûsége a fényeknek, hát ennyiben maradtunk.
Hazafelé a buszon lemerült a telefonom, de mielõtt ezt megtette volna, lapozgattam az internetet, a közösségi oldalakat, s látom az egyik közösségi oldalon, hogy annyira erõs északi-fény kitörés volt tegnap, hogy Makóig is látszott. Hát akkor mégis, nem az idõváltozástól, nem is a nemalvástól fájt a fejem, hanem a szirének hangját hallottam zúgni, és megrészegítettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése