Füst mentesen szabadon

Végre kiolvastam a dohányzásról való leszokást érdekes módszerrel segítõ könyvet, ami azt írja az elején, hogy meg ne próbáljunk leszokni mielõtt végigolvastuk a könyvet. Nagyon érdekes a módszer, nem azt szajkózza, hogy milyen káros hatásai vannak a dohányzásnak, hanem elmagyarázza, hogy ez miért drog, és miért függõség.

És igaza van. Tényleg, még intelligens embereknek sem megy, ha nem olvassák el végig. Már a könyv felénél bekattant, megértettem, hogy mûködik a módszer, és megpróbáltam abbahagyni. 3 hétig sikerült, aztán visszaesés, és a hogy a könyv (hátrébb) írja, még mélyebbre süllyedtem, és még nehezebbnek, reménytelennek tûnt leszokni. Mert aki akaraterõbõl akar leszokni, annak áldozatnak tûnik, és élete végéig sóvárog. Na ennek a gondolatnak ad egy pofont a fazon. Olvassátok el, ha nem szerettek dohányzás után folyton kezet meg fogat mosni, ha zavar a köhögés, a barna fogak és ujjak, ha túl sokba kerül, ha a kedvesetek elhagy... és ha azt hiszitek, ennek örökre a rabjai maradtok.

Egy érdekeset elmesélek belõle: senkinek nem ízlik elsõre a cigi, köhögtet, büdös, kellemetlen (mint a sör, vagy az olívabogyó, a szerk.), folytogató érzés. A szervezet jelez, hogy méreg került be, tiltakozik ellene. Kényszeríteni kell magunkat, hogy mégis hozzászoktassuk magunkat. És miért? Na ez itt a nagy kérdés. Így akarunk nagyoknak látszani, mert menõ a haverok között, mert mindenki csinálja, mert keretet ad, rituálét. Az "agymosás" miatt kerülünk bele, mert azt hisszük könnyû kimászni belõle, pedig nem. A függõség miatt benne ragadunk. Csak egy módja van kimászni végleg belõle, de ehhez el kell olvasni a könyvet.

És hogy én kinek/minek köszönhetem, hogy rászoktam? Természetesen a Fidesznek. Mert aznap szoktam rá, amikor tavaly a választási eredményeket vártuk. Annyira elsöprõ többségük volt, hogy nem volt érdekes a játszma. Bent amúgy sem lehetet önfeledten örülni vagy káromkodni, mert tiszteltük egymást, s nem kérdeztük ki kinek szurkolt. De kint, az ajtó elõtt szabad volt jobbikozni, meg anyázni. Na ott gyújtottam rá elõször. S aztán benne ragadtam. Augusztusban, a gulyás partin nagyon megfáztam, egy hétig köhöghtem, s akkor egy idõre leszoktam, de az akaraterõ gyenge volt, a drog erõs, legyôzött. Többször próbáltam, legutóbb valamikor áprilisban, mikor B-vel elõször találkoztunk, s már a könyv felénél jártam. De aztán összefutottam Bliss-el, aki láncdohányos, és 3 hét ide vagy oda, visszaestem. Mert nem olvastam a könyv második felét, ahol elmagyarázza a visszaesést. (A dohányos sajnál, hogy errõl az örömforrásról lemondtam, és kínál, pedig nekem kellene õt sajnálni. S ha elfogadtam 1 szálat, már vissza is estem.)

Most jobban alszom, és tele vagyok energiával. Gyorsan kerestem is valami új rituálét, azt hiszem, a templom lesz az, ma beiratkoztam hivatalosan is. Nem volt egyszerû, a finn egyház nem tûnik valami befogadónak. Egy év tanulás végére tettünk ma pontot. De errõl majd egyszer.