Sokszor mondják egyesek, hogy a gyülekezet és a templom a gyenge emberek gyűjtőhelye. Igazuk van. Akik elég erősek a saját szemükben, azoknak tényleg nincs szükségük Istenre. Jézus is ugyanezt mondja: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” ( Lukács 5 : 31)Amíg valaki nem látja meg a saját gyengeségét saját Góliátjával szemben, addig úgy érzi, nincs szüksége Jézusra. Amíg valaki nem érzi szükségét Isten segítségének, addig Isten nem biztos, hogy beleavatkozik az életébe.
Ezek után felmerül, mennyit közönhetek Jézusnak, vagy istennek, vagy saját magamnak, hogy megszabadultam a dohányzás rabságától? Heh? Nem, nem akaraterõbõl történt, és nem, nem tûnik áldozatnak, hanem megszabadulásnak. És a konfirmáció sem kényszeres volt, hanem szabad döntésem. Az enyém??? Szabad, hogy legyen szabad döntésem, ha Isten kezébe helyezem az életem?
Volt egy szekta, gyülekezet, ahol szándékosan gyengítették az embereket, hogy jámborabbá váljanak. Minden agressziótól, erõszaktól, erõtõl megszabadultak, hogy tisztává mossák magukat, és újjászülessenek még ebben az életben. A jógik is erre törekednek. Igen, a gyengeség valahol erõ. Kár, hogy a hitetlenek visszaélnek vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése