Most a Kallio templomban ülök, és a botfülemmel is hallom, hogy ennek az embernek nem állt össze a kép. Biztos gyakorolt eleget, hisz megkapta a jogosítványt, hogy vezesse ezt a bivalyerős hidraulikus gépet, de időnként melléüt, a bal keze lemarad vagy siet, és ezért kénytelen fél hangokat kihagyni vagy összesűríteni, hogy utolérje magát. Darabos a darab, harmóniátlan, szar.
10000 óra gyakorlas, szorgalom és tehetség kell, hogy valaki mester legyen. Vasárnap a templomban játszani talán kevesebb is elég. Azt hiszem itt nem a gyakorlás és nem a szorgalom hiányzott. Talan túl lámpalázas. Talán túl sok az orgonista, és kevés lehetősége volt ekkora termben, ekkora hangerőn zenélni.
Vajon, ha odaadtam volna a kottát a zongoratanáromnak, aki eddig minden számára ismeretlen darabot pusztán egyszer, szemmel átfutva is kifogástalanul eljátszott, tudna igy hibázni? Neki összeállnának a hangok?
Tudom, akkor fikázzam, ha jobban tudom. Akkor is, egy programfüzetben meghirdetett koncerttől többet vártam, még akkor is, ha ingyenes is. A tegnapi kantele-ének koncert az espooi dómtemplomban hibátlan volt.
Elnézem a finneket. Műértően hallgatják a modern előadásmódot. Ez nem Madách és nem Anlföldi, s Bach nem jazz, itt nincs helye az improvizációnak.
Van egy finn szólás: Ha beleültél a hangyabolyba, maradj is ott. Hát, bolond aki belelép a pocsolyába, de még bolondabb az, aki benne is marad. Én megyek. Csak azt sajnálom, hogy nem uszodába mentem, ahogy reggel terveztem.
Kárpótlásul megmutatom milyen a nyár nálunk. Tegnap ilyen. Ma fagyott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése