2015. július 7., kedd

?!

Megint rájöttem valamire. Ha a tengeri halat édes vízbe teszed, megdöglik. Ha a családos embert, aki családi körben érzi helyén magát, elszakítod a családjától, megdöglik.

Két éve egyedül vagyok, és haldoklom. Nem érzem jól magam, és pusztítom magam. El akarok menni ebbõl a világból, ha ez a világ ilyen kegyetlen. Nem találok magamnak új családot. Olyan társat, aki itt lenne mellettem hétköznap is. Akit lehetne szeretni, ölelni, aki elfogad, aki igazán társ lenne. A cset meg a skype nem jó, az nem kárpótol, az untat, azon nem lehet családi életet élni. S nézd, a gyerekeimmel sem skype-ozok. Aki itt volt, és egy ideig megmaradt mellettem, a feleségem elüldöztem, vagy, hát nem is tudom, valamiért csak elhagyott, és ami próbálkozás azután volt, abból sem lett rendes párkapcsolat, rövid idõ alatt vége lett mindnek. Mert a távkapcsolat nem elégít ki. Finnországban nem találtam társat, ami volt, az mind a magyar társkeresõn talált táv-kapcsolat, ami a hétköznapi magányt nem oldja meg.

Most vagy haza költözök, vagy itt megöngyilkolom magam a panaszkodással. Nem bírok itthon maradni, kettesben a magányommal, mert nyomaszt, hogy nincs itt senki. Folyton megyek valahová, késõ estig programokat keresek, most azzal a jelszóval, hogy így nyaralok. Nincs aki miatt idõben haza jönnék, rendet raknék, nincs aki miatt megerõszakolnám magam, hogy legalább az 1 hetes edényeket elmossam. A sok menés meg drága, és panaszkodok, hogy nem futja mindenre. Két végén égetem, kergetem az élményeket, alig alszok, elhasználom magam. Mi ez, ha nem öngyilkosság? A vesztébe rohan.

És ha haza mennék, mi lenne otthon? Ott is folyton elégedetlen lennék, a kormány, a meleg, a stressz, a korrupció, a mentalitás.... ezzel azt is elmarnám magam mellõl, aki mellettem van. Megint egyedül maradnék, és megint panaszkodnék. Megint jönne az önpusztítás, önemésztés.

Ha nem találok valakit, aki hétköznap is mellettem marad, aki segít normális keretek közt tartani az életem, kipurcanok. És ha asszimptotikusan már halott vagyok, már nem érdekes a vége, mi értelme lenne kivárni a végét? Akkor gyorsítsuk fel a folyamatot. Anyajegyek? Inkfarktus? Vesebaj? 2-3 hete fáj a jobb oldalam... Elegem van belõle.

Hol a dugi cigim?

Inkább legyen rövig de boldog, mint hosszú panaszkodós.

Nincsenek megjegyzések: