Tűzmadár

Ma egész nap a főnix, a tűzmadár járt a fejemben. A finnországi konferenciahelyen volt egy kép az étkezőben, a saját húsából fiait tápláló madárról. A legendája jutott eszembe, és az, hogy nekem is ez a sorsom: ellátni, etetni, felnevelni a gyerekeim. Altruizmus, ez a szó is sokat keringett a fejemben.

Reggel egy olyan bejegyzésen járt a fejem, hogy az élet egy csomó lehetőség, és megadatott nekünk a választási lehetőség, hogy mely lehetőségekről mondunk le. Így jött a képbe az altruizmus. Vannak, akik nem tudnak áldozatot hozni másokért. És van, aki képes mindenről lemondani. Belém ivódott, hogy nem szabad az életet élvezni, hogy le kell mondani a jó dolokról, mert a sok jónak meglesz a böjtje.

A madárról nekem a megújulás jutott eszembe: innen szép felállni és újra kezdeni. Mikor mélyen vagyok, a romjaiból kell tudni megújulni. Most hulla fáradt vagyok, csak ennyire futja, ha gondoljátok, gondoljátok tovább.

A főnix titka

"A Főnix a paradicsomba jutott, üdvözült lélek jele, míg síremlékeken a romolhatatlanságot és halhatatlanságot jelképezi. A teológiában a Remény allegóriájaként szerepel. (...) A szerzetes mozgalmakban ugyanakkor az önmegtartóztatást és a szüzességet jelképezte."