2015. augusztus 21., péntek

Ma esti zagyva

Elmentek a gyerekek, megint kiürült a lakás. Nagy sóhaj, jöhet a nagytakarítás. Legalábbis az ágyakat átrendezem. Elfogyott a pénzem, eladom a bõr kanapét, amit tavasszal, vagy a múlt õsszel vettem. Nem igen szeretem, alsógatyában hozzá ragad a bõröm. Kinyitva kényelmes volt rajta aludni, mikor még a lányom itt volt, és a fiamék is megérkeztek.

Kell a pénz, meghirdettem a kamerát is, amit aputól vettem. Túl nagy, nem tudom hirtelen magammal vinni, elõkapni, amikor a gyerekkel járunk kint a tengeren, és ahogy látom, a Lumiám még mindig szebb színeket csinál, mint ez a Nikon D7000.

A zongorát is meghirdettem, amit a nyár elején hirtelen felindulásból vettem. Jó lenne magányos estéken gyakorolni, de mikor haza érek, a szomszédokat már zavarná. Csendes zongorára, digitálisra nem volt pénzem, azt hittem ez jó lesz, de nem. Megy.

Holnap jön a lányom, a kicsi, a hétvégén vele leszek. Vasárnap, mielõtt haza vinném, és szaladnék a templomba, jönnek a kanapéért. Alighogy meghirdettem a licitálós oldalon, valaki leütötte az azzonnali áron.

Ma a Krétakör elõadásán voltam. A kemény mag kivonult az elõadás után, nem bírták a meztelenkedést. Ott maradtam a közönségtalálkozón, aztán sörözni a színészekkel. Megosztó elõadás. Lúzer, mint én. Ma majdnem kirúgattam magam, kellett a stresszfelejtõ. Jó volt kifelé figyelni, még akkor is, ha a meztelen színészek látványa annyira nem vonz. Sõt... És a fiam színésznek készül. Ez a színház ma? Eladják magukat, a testüket, meghökkentenek, provokálnak, mert meg kell élni valamibõl. A színésznek nincs más, mint a teste. Azt adja el. Akár meztelenül, ha azért fizetnek, Még mindig jobb, mint kajára valóért szeretkezni.

Azt mondta a színész csaj, akinek a férje romkocsmát üzemeltet, hogy menjek haza, kiüresedett a nézõtér, az õket értõ értelmiség mind elhagyta az országot. A süllyedõ kisvasutat.

Elmondtam ma egy hasonlatot. Amikor állásra jelentkezünk, meztelenek vagyunk a munkáltató elõtt. De nem is akkor, mert oda szépen felöltözünk, hogy eladjuk magunkat. Behazudunk mindent, hogy ezt is tudjuk, meg azt is. Felvesszük az álarcokat. Aztán mikor bekerülünk, kiderül, mihez is értünk, mik az igazi erõsségeink és mekkora a farkunk. Ott, amikor teljesíteni kell, hiába mondjuk, hogy de az elõzõ munkahelyemen ezt tudtam, ha ott nem megy. Na ott vagyunk igazán meztelenek.

Tegnap éjjel hajnal 5-ig gyúrtam a jelentést, mire el lehetett küldeni. A meztelen seggemet védem, mert inog a szék. Megismertek, kiismertek, már tudják, hogy éjjel rondán horkolok. Vagy ha nem, akkor ronda maszkkal takarom az arcom. Borul a házasság.

Mint mindig, túlaggódom magam, pedig semmi jele nem volt eddig, hogy nem lennék megfelelõ. Csak a magabiztosságomat legyalulta megint valami. Mint a bankkártyámat. Oktalanul aggódok, mint ahogy oktalan a meztelenkedés a színházban. Értem, hogy provokálni kell, de akár alsónadrágban is lehet, nem?

Stresszes vagyok, nem tudok elaludni. Pedig kellene, tegnap 3 órát sikerült. Elvihetnék a kamerát is. Kellene a pénz hitelkártyába fektetni.

Nincsenek megjegyzések: