A héten M*-val az élet értelmérõl beszélgettünk, és eljutottunk a szeretettankig, hogy azt idõnként fel kell tölteni. Azt hiszem, a szeretetnyelves könyvben írnak róla. Megvolt? Azt írja, hogy mindenkinek megvan a saját szeretetnyelve, amivel a szeretetét ki tudja fejezni, és elfogadni másokét. Ha nem azt adjuk, amit a másik elvár, nem érzi szeretve magát. 5 ilyet sorol fel, a minõségi idõt, az ajándékot, a testi érintést, elismerõ szavakat és apró szívességeket. Arra jutottunk, hogy ez hülyeség, mind az 5-re szükségünk van. Lehet, hogy van, akinek elég a csoki meg a virág, másnak a szex, de aki értelmesebb, annak mind az ötre szüksége van. Nem lehet beteljesedni, a szeretet tankot teljesen feltölteni, ha valamelyik hiányzik. Hiába most jó beszélgetések, pozitív visszajelzések, figyelmességek, akár ajándékok is, ha hiányzik az ölelés...
Szerintem minden embernek szüksége van 1) közösségbe, ahova tartozhat, ahol elfogadják 2) fontosság vagy hasznosság -érzésre, életfeladatra. Most azon gondolkodom, szükségünk van-e külön szeretetre, vagy az benne van az elfogadásban, és hogy hogy illik a képbe a maslow-piramis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése