2015. szeptember 30., szerda

Szeretni magamat?

Újabb lépés elõre (hátra?) az önismeret útján. Beszélgetek egy ismerõssel, aki hasonló testalkatú mint én, õ is horkol, és ezért neki is jár az ingyen uszodabérlet. Õ is bevándorló, rá is hasonló hatással van a finn õsz, meg a (hétköznapi) magány. Beszélgetésünk során a következõre döbbentett rá: Azért vágyom mások figyelmére, azért nem akarok kofliktust senkivel, azért szeretnék a figyelem középpontjában lenni, azért menekülök otthonról a magány elõl, mert nem szeretem önmagam, és másoktól akarom megkapni a napi betevõ figyelmet és szeretetet. (De szép ennek a szónak a vége!)

Lehet itt viccelni, hogy hát persze, nézek tükörbe, meg hogy nem vagyok homokos, férfi létemre hogy szerethetnék egy férfit, ráadásul egy ilyen ronda ferdefejût, nagypocakút, görbelábút, furcsagondolkodásút, de érzem, hogy ez igaz, nem úgy, mint a Mormon könyve.

Hogy ez most elõrelépés, vagy hátra, az kérdés. Hátra azért, mert megint egy újabb dolog, amivel foglalkozni kell, s minél több dolog merül fel, amivel foglalkozni kell, annál messzebb a cél elérése. Vagy épp ezért közelebb, mert megtörtént a felismerés.

Terápia: adjam meg magamnak, amit szeretnék. Ha ki akarok ülni a tengerre egy sörrel a kezemben, és azon gondolkozni,  hogy hogyan tovább, akkor üljek ki. Ha utazni akarok, akkor utazzak. Ha boldog akarok lenni, akkor legyek boldog. Ha le akarom vetkõzni a gátlásaimat, akkor vetkõzzem. Ha abba akarom hagyni a dohányzást és az aggódást, akkor hagyjam.

Ez a 7. nap, hogy nem gyújtottam rá. Igazán büszke vagyok magamra. Bár a kísértés az utóbbi 3 napban erõsebb volt, megálltam. Megveregetheti valaki a vállam. Vagy a fentiek értelmében megveregethetem saját magamnak.

2 megjegyzés:

Sárga Cserebogi írta...

kitartás! :) és küldök egy kis virtuális vállveregetést is, remélem ez is megteszi ;)

Névtelen írta...

Köszi, aranyos. B