Tegnap az emelkedõ fizetésekrõl írtam, most meg a csökkenõrõl fogok. Van az a szint, ami felett az ember már nem lesz boldogabb, csak a pénz miatt dolgozik, s szeretné, ha kisebb felelõsséggel kevesebb fizetéssel megbújhatna egy amúgy jól mûködõ csoportban. Akárhogy nézem, azok az emberek, akikrõl azt tudnám mondani, hogy boldogak, keveset keresnek. Sõt, akik igazán megvalósították önmagukat, nem is rendelkeznek rendszeres jövedelemmel. Aki nem próbálja ki milyen az alján lenni, az nem tudja, mi az, hogy élni, és adni. Hát itt az ideje - most, amikor végleg el vagyok adósodva, úgy, hogy a kapott hitelt is elutalom a dev/null-ra - hogy csökkentsek a fizetésemen. Beadhatnék mondjuk 10%-ot a mormon egyháznak, de minek, ha azzal a munkahelyi felelõsség és a stressz nem csökken? Valami másra gondolok. Ma elmesélem mindenkinek, ma lehull a fátyol, ma meglátja mindenki a menyasszonyt, és hamarosan én is boldog ember leszek.
Nem, nem dohányzok. Köszi, többé kevésbé jól vagyok. Csak rosszul alszom (alszok?). És boldog *akarok* lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése