Tegnap estére olyan erõs északi fényt ígértek, ami még Magyarországról is látszott volna. Este 8-kor már sötét volt, bevásárlás után ültem az autóban, és azon gondolkoztam, hogy ki kellene menni, megnézni, hátha itt a város szélén látom megint. Hajtottam 2 órát, össze vissza, de semmi. Olyan helyet kerestem, ahol ellátni észak felé, sem hegy, sem fák nem akadályozzák a kilátást. Tópart, szántó jön szóba, de csak olyan helyen, ahol a tó vagy mezõ túloldalán nem megy kivilágított út. Nem tudom, hova járnak az õslakosok aurórát nézni, majd meg kell találni a legjobb helyet. Ezt kerestem, sötétben. Több helyen kiszálltam az autóból, bementem az erdõbe, tisztásra, tópartra. Sem rendes meleg ruha, sem lámpa nem volt nálam, s csak haza érve jutott eszembe, hogy akár medve is jöhetett volna, vagy farkas, vagy szarvas.
Nagyanyámat egyszer elgázolta egy szarvas. A kukoricát kapálta. Bordái törtek. Azóta félek a szarvastól. A kakastól és a kutyától is féltem, hát még a farkasoktól. De ez nem szorosan csatlakozik a tárgyhoz.
Aztán hazajöttem, betettem a Click Me címû finn tévésorozatot, kivettem a könyvtárból laza esti szórakozásnak. Az online társkersõn ismerkedni próbáló fõhõsnõ kalandjairól szól, kicsit olyan, mint az SOS szerelem otthon, de az nem sorozat. El is felejtettem az északi fényt, de ez így volt jó, már nem mentem volna ki. Inkább elaludtam idõben. De elõtte még töröltem magam az online társkeresõkrõl, már megint, remélem végleg, mert egy ilyen fejjel, ilyen névvel semmi esélyem egy ilyen országban. Elfogadtam, hogy egyedül halok meg. Nem, azt azért nem, de nem fogok görcsölni rajta, nézd, mennyi ember él egyedül, boldogan, orvosok, kutatók, utazók, s nem panaszkodnak...
Jobban vagyok. Néha üresség érzés, mikor pl elhatározom, hogy lefotózom, de nincs mit. Mikor elhatározom, hogy jó szeretõ leszek, de nincs kivel. Mikor rágyujtanék, de már nem dohányzok. Mikor délután ledõlnék aludni, de munkahelyen nem lehet. Azért az esetek nagy részében boldog vagyok, egyre többet kanyarodik felfelé a szám széle. A friss kávé, a buszon utazás, a tengerparton sétálás, a napi 30 perc (vagy több) sport, vagy amikor este mesét mesélek a lányomnak. Most jó, ennél jobb nem kell, ennél rosszabb ne legyen. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése