Valahol azt olvastam, hogy a rendrakás csökkenti a depressziót. El tudom képzelni, hogy a fizikai munka is, meg az is, hogy nem nyomaszt egy majd valamikor elvégzendõ feladat, amit az ember csak halogat.
Azt el is felejtettem már, hogy szombat reggel 1 óra squash után elmentem fürdeni az uszodába. Megtehetem, ingyen bérletem van. Nincs fürdõkádam, ott meg van jakuzzi, ami majdnem olyan, és van szauna, amit nem kell elõtte (drága pénzen) befûteni - szóval jobb az uszodába menni fürdeni, még bikinis csajokat is látni, ami kapásból jobb hangulatot ad.
Szóval ahogy ott készülök a pancsolásra, elfelejtettem, hogy csak fürdeni jövök, megvolt a napi 30 perc izzadós mozgás, sõt több is, szóval elfelejtettem, és automatikusan mentem a medencébe leúszni a szokásos 500-at. Az kb 20 perc, de lassan már annyi se, szóval idõnként rá is húzok, eddig 700-750 volt a maxom. Mondom volt, mert 700-ig annyira jól esett, hogy meg sem álltam. Jó volt a víz, meg volt, akivel egy sebességgel úsztunk, kedvet kaptam folytatni. 700 után mentem volna a jakuzziba, de várni kellett volna, tele volt. Akkor elmegyek szaunázni, gondoltam. Szokatlan, reggel 10-kor nem igen szoktam szaunázni, de miért ne, ha már itt vagyok. Szauna után jól esik lehûlni, gondoltam visszamegyek még egy laza 50-100 méterre, 300 lett belõle. Így meglett életem elsõ 1000 métere. Csak azt nem tudom, hogy a squash (szûk póló + izzadás) vagy a klóros víz dörzsölte-e sebesre a hónaljam, kegyetlen fáj. Hát igen, a szépségért szenvedni kell.
Kollega meséli, hogy jövõ héten 2 hétre Kaliforniába megy, kérdem, mikor jön vissza. Nem mondhatom el neki, de már nem fogunk itt találkozni. Sajnálom, de remélem. Vannak komplikációk, amikrõl majd legközelebb írok.
Agyõ, Pepik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése