2015. október 18., vasárnap

Optimailzálok


Ez itt kávéfőző, az meg ott kancsó víz. Tudjátok mit keres ott a víz, ha a kávéfőző víztartálya kivehető, és megtölthető a csap alatt? Elmondom. Amikor kifogy a víz a kávéfőzőből, ki kell venni a tartályt a gépből (az A betűvel jelölt rész), el kell vele battyogni a konyhai csaphoz, vagy a vécébe a mosdóhoz, meg kell tölteni, vissza kell tenni a gépbe, és lehet nyomni a gombot, hogy adjon egy kávét, és kb fél perc után ott a kávé.

Namost ez idő. Főleg az elsétálás, megtöltés, visszasétálás. Ha ezt valahogy meg lehetne spórolni, hamarabb visszamehetnék dolgozni. Ezen segít a kancsó. Ha kifogy a víz, megtöltöm a tartályt a kancsóból, nyomom a gombot, és a gép elkezdi főzni a friss finom feketét. (Nem szándékos az alliteráció.) (Egy L vagy kettő az aliterál?) Amíg elkészül, elsétálok a csapig, megtöltöm a kancsót, visszaviszem, s mire ezzel megvagyok, kész a friss finom fekete. (Ez most itt oktalan ismétlés, írhatnék simán kávét is.) Itt látható a szakmám egyik szépsége, a folyamat optimalizálás, amikor okosságokkal gyorsítjuk egy munkatevékenység elvégzésére szükséges időt, kiiktatjuk a mudát, a felesleges várakozást azáltal, hogy párhuzamosítunk tevékenységet: míg a gép gözt pruszkölve dolgozik, vígan sétálgatok a csapig meg vissza. Imádom a minőségbiztosítást.

---
Az megvolt már, hogy munkahelyet váltok? Írtam én, csak olvasni kell a sorok között. Szóval felmondtam, de még nem volt biztos, hogy a hó végén el is engednek, annyira jó vagyok, hogy végig le akarták dolgoztatni a felmondási időt. De aztán megegyeztünk, mert meggyőztem a főnököm, hogy nincs értelme ott tartani, ha nincs elég munkám, és nem akarok maradni. Az indiai kollegáimat meg már nem én szeretném leépíteni.

Nem vagyok teljesem meghülyülve, bár nagyon hirtelen döntés volt, s aki ismer, s hallott erről, mind azt mondja, hogy de, az vagyok. Remélem, nem bánom majd meg. Szerdán délben volt az interjú, fast trac azaz gyorsított eljárásban már szerda délután jött is az ajánlat, amit csütörtökön reggel elfogadtam, este aláírtam a szerződést, pénteken felmondtam. Nem most, már korábban, de csak tegnap lett végleges, hogy elfogadták a hó végét.

Az előző  munkahelyemre megyek vissza, ott szerettem dolgozni, és szerettek a kollegák.

Hétfőn bejelentem az osztály-értekezleten. Jaj, mi lesz veletek, kollegák?

---

Mikor az ember meghoz egy döntést, sokszor csak magára gondol, önző döntést hoz. Kevesebb fizetés, mégis elmegyek, kevesebb stresszt és nyugisabb munkát remélek, ahol látszik a teljesítményem. Azt persze nem vettem figyelembe, hogy a főnökömnek, a kollegáknak, az indiai csapatomnak ezzel problémát okozok. Persze ők se vették észre figyelembe, hogy esténként nem alszom, és hogy mivel nincs hátország, amikor a mindennapos problémák kimerítik az energiatartalékokat, nincs módom visszatölteni elfáradok, és nem tudok úgy teljesíteni, ahogy magamtól elvárom. Nincs kivel megbeszélni a munkahelyi gondokat, nincs aki vígasztaljon, meghallgasson, támogasson, aki azt mondja nem baj, csak szorítsam össze a fogaim és csináljam, kell a pénz.

---
Az érdekes az, hogy a régi és az új munkahelyemen, ami egy és ugyanaz, ugyanolyan kávéfőző van, mint a jelenlegin.

---
Igen, jó lesz, várom. S* lesz a szobatársam, akivel azóta összehaverkodtunk.

Nincsenek megjegyzések: