Mostanában azt mondom mindenkinek, aki tanácsra szorul, hogy ne kritizáljon, ne értékeljen, csak figyelje meg a dolgokat, és fogadja el olyannak, amilyennek látja. Ha nincs vele kibékülve (mint ahogy én a nagy pocakommal), változtasson rajta, de ne görcsöljön miatta. Ez a nyugalom titka, legalábbis most, szerintem.
Tehát ha olvasok valamit, amin egyesek nagyon feldúlják magukat, akkor is képes vagyok megõrizni a higgadtságomat. Mint amikor ezt olvasom. Csak mosolygok a nemlétezõ bajszom alatt:
"Meglátásom szerint, a férfi akkor
válik görccsé, amikor nő jön a képbe. A nő görcse az emberére is kihat,
és az addig nyugodt, kiegyensúlyozott pasas átváltozik egy remegő
maszlaggá."
Persze Scrödinger macskája is él, csak ha kinyitod a dobozt...
Az írás tanulságos, a dolognak a másik oldalát is el lehet képzelni. Mi van, ha a férfi tényleg bunkó, és gonosz, és szándékosan felejti el a névnapot, a születésnapot, és a házassági évfordulót, meg elhozni a gyereket az iskolából?
A cikk itt folytatódik. És itt egy hasonló a megbaszódott kapcsolatokról. Tudjátok, sokszor én is ilyeneken agyalok.
Ma beszélgetõkört vezetek (persze nem magam, hanem a segítõ szervezet hivatásosával együtt) a családon belüli erõszak férfi "áldozatainak". Még nem tudom, mibe csöppentem, de szorgalmasan olvasom a "szakirodalmat". A férfi és nõi véleményeket is.
A mottóm Madách után szabadon: "Az ember eredendõen jó, javítható, csak a nõk teszik rosszá." És amint azt fent mondtam, ezt sem kell értékelni, sem következtetéseket levonni, mert csak játszom a szavakkal, és a véleményem változhat is, ha meggyõzöl.
És ha tõlem kérded, ki a hibás, a nõ, vagy a férfi: szerintem a kígyó az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése