A mai nap okossága: "egy fizetésből nem lehet megélni".
Felmerült itt olyan is, hogy szülnék én, ha tudnék, meg "engedjétek haza a férfiakat" - mármint a munkahelyrõl, idõben.
Emlékszem, mikor az elsõ családdal Finnországban éltünk, szuper életünk volt. 8-tól 4-ig dolgoztunk, utána simán odaértem a gyerekekért az oviba, este együtt volt a család, és éltük boldog életünket. Csak a 3 gyerek mellett hiányzott egy pár kettesben eltöltött este, nem tudtunk elmenni moziba, színházba, sétálni a hangos és aktív gyerekeink nélkül. Pedig kellett volna az idõ együtt.
Aztán hazaköltöztünk. Azt hittük, otthon majd lesz 1-2 szabad esténk egymásra. És ott voltak tényleg a nagyszülõk, segítettek is, de mi jó esetben csak 6-ra értünk haza, így a nagymama minden nap 4-tõl 6-ig be volt fogva, ezzel teljesen le volt terhelve, tehát ugyanúgy nem lehetett megkérni, hogy legyen néha egy szabad esténk, hisz már minden nap eleget babázott.
Hol a hiba? Az anya legyen otthon, vagy érjen oda mielõtt az iskola óvoda bezár, lássa el a családját, és mellette dolgozzon is? Az apa meg dolgozzon látástól vakulásig, hogy minden számlára, minden költségre (az alap megélhetésre) legyen elég? Vagy dolgozzon mindkettõ? És ki megy a gyerekekért?
Még korábban: szerencsés voltam, már az egyetemi évek alatt megszületett a 3 nagyobbik gyerekem. 4-kor keltem, mentem újságot hordani, utána haza kelteni a gyerekeket, vittem bölcsödébe busszal, onnan be az egyetemre, rendes voltam, bejártam, szerencsére jól fogott az agyam, az órán elmondottakat megértettem, délután az egyettemrõl szaladtam a bátyámhoz dolgozni, este 8 volt mire hazaértem, s nem láttam a gyerekeim felnõni, a feleségem meg jól leterhelõdött hogy egész nap otthon a 3 gyerekkel.
Teljesen természetesnek vettem, hogy a férfi dolga eltartani a családját, fel sem merült, hogy a feleségem ennyi sok otthoni munka mellett még beálljon a boltba is dolgozni. Elhihetitek, hogy elég erõsen belém égett ez a konzervatív családmodell, ahol apa talicskázza haza a pénzt, és elvárja, hogy a hosszú nap után a családja szeretõ körében feltöltõdhessen, hogy másnap kezdhesse elõrõl. Emlékszem, mennyit vitatkoztam akkor a feministákkal.
Most mégis azt mondom, az az ország nem élhetõ, ahol a gyermekét egyedül nevelõ anyuka (az apa lelépett egy fiatalabbal) este 8-ra ér haza a túlórák meg a projekt határidõk miatt, kell a pénz számlákra, kajára alapon, addig a gyerek számítógépezik, és este, mire hazaér a gyerek már alszik. Igen, feminizmus, minden nõ dolgozzon, ha tud, és ha akar, de azért ne már a kormány mondja meg, hogy melyik család hogy rendezi be az életét. És igenis kutya kötelessége lenne a kormánynak olyan feltételeket teremteni, hol az ember boldogulni tud, hogy a fizetések, a kötelezõ ellátások (orvosi ellátás, iskola, munkanélküliek támogatása, szegények felzárkóztatása) gyarapodjanak, s ne palotákat meg piramisokat emeljenek, és ne saját zsebre szivattyúzzák az eu-s pénzeket.
Elegem van ezekbõl a szemétségekbõl, az otthoni hírekbõl. Igen, visszasírom azt az idõt, amikor itt Finnországban volt családom, és nem kellett havonta haza járnom, és nem kellett kinyitni se az otthoni híreket. Valami ilyesmit szeretnék megint, itt egy családot, hogy ne felesleges szarokkal töltsem az idõmet, hanem tudjak koncentrálni a munkára, családra, gyerekekre. Ejh, hát nem hozhatok ki mindenkit ide (szülõket, gyerekeket, párkapcsolatot), ha ott akarnak megöregedni stresszben, nyomorban.
Azt hiszem megint meggyilkolom a facebook profilomat, és letiltom a .hu oldalakat, mert ez a folytonos aggódás, hogy mi lesz a szeretteimmel, tönkre tesz.
Mikor veszi már végre észre a nép, hogy a kormány õket szivatja?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése