A tigris

Mesélj nekem a tigrisről! - kért Norka lányom, mikor az adventi kalendárium második ablakából - kölcsönös meglepetésünkre - egy tigris bukkant elő. Viljonka is megvakarta a fejét. Mit keres egy téli álomra készülő mesevilágban egy vérszomjas fenevad?

Nézd, olyan a bajsza, mint a hattivatti szárnya! - kezdtem. Nem szárny az, hanem a keze - javított ki. Lehet, hogy virslinek nézte a viharuborkát? Viljonka közbeszólt: A tigris a hattivatik távoli rokona. Ezért olyan hasonló a bajsza. Mi mind távoli rokonok vagyunk, hiszen ugyanabból az anyagból, atomokból épülünk fel, ugyanazon rendezőelv alapján, és a gravitáció is egyformán hat ránk.

Hmmm. A múmik mesebeli lények, nem jöhettek létre ugyanazon õsrobbanásból - érvelt Norka. Lehet, hogy több párhuzamos világ is létezik egymás mellett, saját teremtõvel, kezdettel és véggel. Okoskodott Viljonka. Őt mindig is az okos hozzászólásai miatt szerettük. Nem szeretném, ha ez a mese véget érne! - zárta le a gondolatmenetet a lányom.

Hát igen, a világ bonyolult, és nem kell mindig komolyan venni. Egy dolog van a világon, amit komolyan kell venni, az pedig Múmimama szilvalekvárja.

És Vilisics Feri kolbásza - tette hozzá a tigris..

És mind a hárman - pontosabban öten - körbeállták a világbajnok kolbászból készült mini hamburgereket. A csirkés hamburger tetejét természetesen Múmimama házi vörösáfonya lekvárja díszítette.