2015. december 30., szerda

Zöld az ég

Kellett nekem itt emlegetni a pánikot. Most igazán frász van. Anyagi, lelki, és ennek következtében betegség-idegbaj. Már csak egy kis infarktus hiányzik igazán. Nem ismertek egy jó orvost, aki egy évre meghosszabbítaná a garanciámat? Kezd elegem lenni belõle. Meg abból, hogy a jó orvosok csak drága magánrendelésen elérhetõk. Meg abból, hogy a dermatoszkópot errefelé alig ismerik, lefotózni és fotókon követni a változásokat meg szinte eretnetk gondolat.

Hogy mi a baj? El kell adnom az autóm, hogy kimásszak egy adósság-spirálból. Meg kell mondanom a felnõtt gyerekeimnek, hogy apuka rózsaszín világa, amit magáról kifelé mutatott, borulni látszik. A zsebpénz megszüntetését bejelenteni fájdalmasabb, mint kirúgni egy pár indiai subcontractort.

Jaj, anyám, vagy Istenem, segíts.

Ma este kellene bámulni az eget, mert a felhõk fölött állítólag nagyon zöld. Ma este ehelyett inkább aludni kellene, mert tegnap nem sokat sikerült. Mind a kettõt egyszerre nem lehet. Nem lehet egyszerre itt is lenni a jólétben, meg otthon is a szeretteim körében. Valamibõl engedni kell. Van, amirõl le kell mondani. Az életszínvonalról lemondani nagyon fájdalmas.

Nincsenek megjegyzések: