2016. január 24., vasárnap

Dilemmázás

1. Lefogyok, ha beledöglök is


2. Az autó megakadályoz abban, hogy egészségesen éljek. De Finnországban kell, mert nélküle nehéz a gyerekkel a kapcsolattartás.


3. Barátnőmmel elmentünk bevásárolni. Beugrottunk a cukrászdába - itt van ilyen, hogy megkérdezzük, van-e dobostortájuk - itt ilyen is van. Van. Jó, visszajövünk a bevásárló körút végén.


Elmentünk a henteshez - itt van ilyen, hogy vegyünk frissen darált húst, szalonnát, füstölt húst, házi kolbászt, zsirt - itt van ilyen.


Aztán beugrottunk a drogériába - itt van ilyen, hogy vegyek a lányomnak habfürdőt - itt van ilyen. Itt van kád is, otthon csak lavorban ülve tud pancsolni.


Átmentünk a tejesautóhoz - itt van ilyen, ott parkol a nemzeti dohánybolt előtt - itt van ilyen, hogy vegyünk friss házi tejet - itt van ilyen, friss túrót - itt van ilyen, és finomabb, mint a bolti, és friss tejfölt - itt van ilyen - a turóstésztához.


Aztán bementünk a zöldségeshez - itt van ilyen, vettünk friss helyi zöldséget, gyümölcsöt. Nem volt olyan vészesen drága. Megkívántam a csalamádét - itt van ilyen, de a párom azt mondta, hogy a hurkához - itt van ilyen - meg a kolbászhoz van otthon kovászos uborka - itt van ilyen.


A péknél - itt van ilyen - vettünk friss kiflit - itt van ilyen, ropogós fehér kenyeret nem, pedig az is volt, meg túrós táskát - itt van ilyen, bár ott is kapni a Lidl-ben, de az nem ilyen jó, meg sajtos stanglit - itt van ilyen - hazafelé a repülőre.


A kisboltban - itt van ilyen - megvettem a Népszabadságot... Vettem volna ischlert is - itt van ilyen, de eszembe jutott a dobos. Visszafelé beugrottunk a érte a cukrászdába.
Tok jól esett a séta, meg akkor is, ha elfáradtam. Látszik, mennyire nem mozgok otthon.


Látszik, mennyire sok minden hiányzik otthon. Lám, még szerető társat, boldogságot találni is ide kellett jönni.


Este fele bevonatoztunk a városba, a plázában jártam a boltokat, a gyereknek kerestem valami pónis nyakláncot hiába, de kaptam mást neki, magyar nyelvű foglalkoztató füzetet. Itt kapni magyarul. Vettem magyar könyvet is.


Hazafelé beugrottam a szüleimhez - itt van ilyen kicsit beszélgetni, elkérni az autót, meghekkelni apám gépet, lepakolni a haza vásárolt szajrét. Kértem anyámtól fehérrépát - itt van ilyen, hogy vigyek haza, kell a levesbe, de ott ez se kapható.


Ma reggel, ahogy ezt írom, már becsekkoltam, számolgatom, belefer-e minden hazai a súlykeretbe, benedvesedik a szemem, ha választanom kell mi maradjon itt, a soproni vagy a borsodi vagy a törlei. Vagy a hazi baracklekvár - itt van ilyen, vagy a termelői méz, vagy a házi rétes.


Mi a lófaszt keresek én a picsában északon?


4. Vajon mi jobb, idegen országban élni idegenként, ahol van kiszámítható jövő, nyugdíj, orvosi ellátás, de az ember boldog-talan, vagy ahol a szerettei vannak, ahol minden és mindenki ismerős, de kiszámíthatatlan, és ha kiújul a bőrrákom, akár meg is dögölhetek idő előtt, ha nem csokis a nyelvem?


Igen, a boldogtalan hosszú élet vetélkedik a boldog de rövid élettel a döntőbe jutásért.


Vicces ez az isten, tényleg unalmában teremthette a vilagot, meg a szabad döntéssel, dilemmával felruházott embert, hogy onnan fentről jót röhöghessen a vívódásainkon.


Hazamegyek, tele táskányi búfelejtővel, hazai ízekkel, aztán alig várom majd, hogy újra haza jöhessek.


5. A tegnapi kávéházi koncert fellépői eljönnének Finnországba, de a kis szar lakásomban még szállást sem tudok adni nekik. Ez a sikeres élet? Komolyan, mi értelme van ennek igy?

Nincsenek megjegyzések: