Talán emlékeztek, ódákat zengtem a csend erejérõl, a közösen együtt csendben levésrõl. Olyan ez, mint valami meditáció. Erre itt vannak a mai hírek 1 2, a pedagógus tüntetésen is használták a csendet. Nagy fegyver. Mikor rádfogják és arra kényszerítenek, hogy könyörögj, hogy megalázkodj az életedért, és te csak csendben nézel a gaz szemébe. Az meg felrobban a méregtõl. Persze, meghúzza a ravaszt, de elõbb utóbb õ is véget ér.
"A Kossuth téri tüntetés végén Sándor Mária arra kérte a megjelenteket,
hogy öt percig hallgassanak. Halálos csönd volt, csak az esőcsöppek
kopogtak halkan az esernyőkön, az esőkabátokon, a háztetőkön, a
kövezeten."
"annak a bizonyos öt perc csendnek a végén, nagyon komoly közösséget
szervező, teremtő ereje volt, hiszen a közösséget semmi más nem szervezi
jobban, mint amikor sok-sok ember érezheti azt, hogy egyek vagyunk,
mert egyet gondolunk, egyet akarunk."
Érdekes, de nem meglepõ, hogy a királyi tévébõl kimaradt a szombati Kossuth téri hétvégi program. Igen, a fél birodalomban csend van, és rend, minden csak attól függ, ki milyen színû szemüveget vesz fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése