2016. február 19., péntek

Nagybetûs P

A héten volt szép napsütés, egyre hosszabbodó nappalokkal. A múltkor csodálkoztam el rajta, hogy 5-kor még szinte teljesen világos volt, tegnap meg negyed hétkor még piroslott az ég alja. Jön a tavasz. Nekem meg fogy az energiám, péntek van, délután, és leginkább aludnék. Volt olyan este, hogy alig aludtam, rémálomra ébredtem (pl szitává lõttek, vagy erdélyi diáktáborban kiürítették a tárcámat), aztán nem sikerült visszaaludni sem relax zenével, sem bibilia olvasással, sem Coelhoval, sem tévé nézéssel. Aztán elkapott megint a torokfájás. De kész a projekt, épp határidõre minden tesztet befejeztünk.

Hétvégén jön a mama. Anyukám kb 3 és fél éve nem látta az unokát, most a téli szünet miatt jön, kicsit vigyázni, és újra ismerkedni az unokával. Jó lenne hétfõn távmunkázni, de sehol nem találom a fõnököm az engedély miatt.

Szenvedtem a dohányzásról leszokással, most megint nekirugaszkodok (ez a 8. nap), és azt veszem észre, hogy nem kívánom. Összeírtam egy lapra, hogy miért jó nemdohányozni, és most az motivál. Egyben levettem a falról a már nevetséges: jó pasi vagy, szerethetõ vagy, sportolj és ne egyél cukrot lapokat, nem kell erõsítgetni azt, ha nem jön magától, akkor megette a fene.

Tegnap este nem jutottam be egy ismerõs lépcsõházába. Vacsorára hívtak, lemerült a telefonom, és ott álltam a kapuban fél órát hidegben, alig kabátban, sapka, kesztyû nélkül. Mert elõtte csak beszaladtam a városba a helyi Mensa találkozójára, és mindenem a kocsiban maradt. És nem autóval mentem haza. Szóval kiderült, hogy telefon nélkül még egy másik lépcsõházba se lehet bejutni. Nálunk még volt kapucsengõ, vagy kaputelefon, ma már minek. Viszont egy telefontöltõt rendszeresíthetnének minden buszmegállóba vagy parkolóba, vagy kapubeállóba. Ma már létszükséglet.

Megyek, nem aludni, hanem összeszedem a csibét az iskolából. Apás délután. Aztán alhatok. De lehet, hogy még beiktatok egy úszást és valami fõzõcskét is.

Nincsenek megjegyzések: