2016. március 20., vasárnap

A nagy zoknifaló

Rájöttem valamire. Ès mivel nem vagyok humorista vagy felálló komikus, sem nem tudok belõle egy egypercesre valót kerekíteni, itt osztom meg veletek, és úgy csinálok, mintha valami tudományos felfedezés lenne. Csapjunk bele.

A helyzet az, hogy lelepleztem a nagy zoknifaló szörnyet. Itt járt nálam is, és meglestem.

Nálatok hány zokninak veszett nyoma mosáskor? Hány páratlan pár figyel ott a zoknis fiókban? Nálam rengeteg. Sokszor akkora lyuk lesz rajtuk, hogy a lyuk megeszi a maradék anyagot, és egyszerûen felszívódik, ilyenkor meghagyom az ép felét, hátha lesz egy másik elveszõ ugyanolyan, vagy hátha kell valakinek bolond ballagásra. Az exem a fél párokból, meg a lyukasokból kígyót varrt a gyereknek. Néha teljesen ép zoknik tûnnek el.

Ma megint mostam, és amikor teregettem, lettem figyelmes egy jelenségre. A takaróhuzat teljesen össze volt tekeredve, és benne mindenféle más ruhadarabok, pólók, törölközõk, és zoknik voltak.

---
Csodálatos napunk volt ma. Havazással indult, napsütéssel folytatódott. A finn templomban nagyobb tömegre számítottam, a kijáratnál pálmaágat kaptam, mint mindenki, a finnek pálmavasárnapnak hívják a virágvasárnapot, mert azzal integettek Jézusnak, mikor szamárháton bevonult a városba. Aztán itthon lógattam a lábam, és etettem a nagy zonkifalót. Aztán visszamentem az angol ünnepségre is, ahol igazi támogatókra és lelki társakra találtam. Az egyikük azt hitte orvos vagyok, és elmesélte az esetét a megduzzadt nyirokcsomókkal. Sajnos a sugárterápia nem jött szóba nála mint lehetséges alternatíva.

---
Vajon a zokniknak van halálfélelmük, mikor a nagy zoknifalóval találkoznak?

---
Errõl eszembe jut a tegnapi erdei "séta". Olyan lazán indultam neki, hogy ha jött volna egy medve, akkor ott maradok mint az áldozati bárány. Persze, berezeltem a gondolattól, mert azt mondják, a medve veszélyes, pedig én inkább a farkastól féltem. (nem félünk a farkastól, farkastól, farkastól, nem bánt azt csak megkóstol, megkóstol, megkóstol - megvolt?). Aztán eszembe jutott, hogy itt van nálam a telefonom, lefotózom, ha rámtámad, így ha megtalálnak, lesz róla bizonyíték, hogy a nagy emberevõ medve támadott meg. Ez annyira megnyugtatott, hogy már csak egy kis lelki fröccsre volt szükségem, és a mindig velem levõ teremtõ isten, meg Jézus átsegített a nehezén.

Hát igen, a halálfélelem egy nagyon szar dolog. Azt mondják, élete végén mindenki hívõvé válik. Ha így van, miért nem már most? Nem jobb boldogan, félelmek nélkül leélni az életet?

---
A zoknifalótól meg ne féljetek. Egyetlen zokni sem él örökké, és minden zokni pótolható.

Nincsenek megjegyzések: