Szoktatok dicsekedni a hibáitokkal?

Mottó helyett: Jut eszembe a vicc a férfirõl, aki a három heregolyójával kérkedett...

Elvittem a kedvenc telefonom a szervízbe, mert megcsillant a képernyõje, rosszul törte a fényt.

Igen, a reptér. Még lekönyveltem a reptéren vett pálinka és kolbász árát, aztán bevágtam a szokásos helyre (nem, nem a zsebembe), a gépen mikor veszem elõ, hogy teszem repülõ üzemmódra, mondja a telefon, hogy .... (csend), meg se mukkan, látom furcsán törik rajta a fény és az érintõ képernyõ érzéketlen simogatásra, de még kiabálásra is. Ennyi, kakukk.

Megpróbáltam beüzemelni a kicsit, az 530-as testvért, szuperül megy is, bár kicsi a memória, nem férnek rá az offline térképek (a kártyán elfér, de azt egyelõre nem akarom formatálni), a skype-nál meg hiányzik a visszakamera, akármilyen gyenge is a felbontása a 820-asnak, de azért szép a fejem rajta, szokták szeretni a lányok a túloldalon, az 530-ban nincs, ott ha bekapcsolom a kamerát, a lábfejemet látják, arra meg nem izgulnak annyira. Na jó, ez utóbbi mondatot csak a hatás kedvéért írom, az irodalmi értékét nézzétek, ne a tartalmát, mert hazudok.

Mit is akartam mondani?

Szóval elvittem a szervízbe, természetesen hosszas keresés után, mikor már nem bukkant fel olcsóbb és megbízhatóbb, mikor már elegem lett az egészbõl, hisz pénzem sincs most egy digitizer cserére (így hívják a kijelzõ (LCD) elé tett érintõs üveglapot). Aztán mégis viszem, aztán mégis nem. Most gyõzött az üresség, a láblógatás (míg dohányoztam, ilyenkor ki lehetett menni rágyújtani, de most megint nem, és remélem már így is marad - legutóbb 2 hónapot bírtam, most 28 napja tart, de ez még lehet végleges is), aztán egyik szünetemben felkerekedtem, elvittem, beadtam. A hiba, amiért írok, az most jön.

Veletek van olyan, hogy felismeritek, hogy hibáztatok, és tökön szúrjátok napokig vádoljátok magatok miatta?

Na és az, hogy a hibáitokat világgá kürtölitek, mint én most itt, hogy hadd röhögjön rajta ország világ?

Hát hányszor szánkba rágta az anyukánk, már az óvodában a cipõkötéssel együtt, hogy cukrosbácsinak nem pisilünk, meg hogy nem adjuk oda a jelszavunkat senkinek. Ugye ugye?

Szóval azt mondja mennyi is a biztonsági kód? Erre mondom, hogy 5-5-8-8-9, ami persze nem a valós, de akkor is jobb, ha megváltoztatom. Automatikusan, röptében, és már írja is be a gépbe. Hoppá, esik a fejemre a tégla, hogy basszus...

Munkahelyre visszatérve megnéztem, és tényleg, 15 perce belépett a telefonom a gmailbe, a facebookba, az összes, mind a 7 vagy 8 fiókomba, és szinkronizált. Gyorsan kinyomtam a face és a legfontosabb gmail fiók hozzáféréseit, mire úgy tûnik a fickó észbe kapott, és beírta az elektronikus munkanaplóba, hogy kész a szervíz. Alig ezt megtettem (mármint hogy kiloggoltam a telefonomat), 1 percre rá jött az automatikus sms, hogy kész van, lehet menni este 6-ig, hétvégén 13-ig érte.

Úgy néz ki, hogy a szervízes 15 percig játszadozott a jelszavammal a telefonomon. Baszki... baszki... baszki. Ha most pedofil lennék, akkor igazán lenne mitõl félni. De mivel nem vagyok az, sem görög terrorista, csak egy kis senki, így is izgulok, mert mi van, ha kiderül, hogy tudtomon kívül valami orosz szervezetenek kémkedek? Sõt, ami rosszabb, Kubacsev Gábornak?

Azt hiszem az lesz a legelsõ, hogy ami még rajta maradt a telefonon, képek, hangfelvételek... lementem, aztán csinálok egy rendszervisszaállítást, talán azzal törölni tudom a rátelepített kémprogramokat. Nem vagyok paranormális?

Na igen, a könyvelésemet a telefonomon tartottam, de mit számít, ha az a kis senki szerelõ tudja, hogy ebben a hónapban jobban elszálltam a keverõ és a tegnapi fogfehérítés miatt, mint kellett volna? Ja, ez utóbbi még nincs benne, mivelhogy a telefon törött volt. De akkor is.

Írjátok fel: jelszavat nem adunk meg senkinek. A telefon képernyõ védõ jelszavát se. (Jut eszembe: a 7 éves lányom is tudja...)